magány

A magány vagy szociális izoláció olyan érzelmi állapot, melyben az egyén kirekesztettnek és egyedül érzi magát.

Magány fogalma

A magány a személy kapcsolataiban fellelhető minőségi és mennyiségi hiánytünet, amely rontja a szubjektív életminőséget. Fontos, hogy az egyedüllét és a magány érzése nem ugyanaz, ugyanis a magány többet jelent annál, hogy egyedül vagyunk. A magány abból a hiányérzetből fakad, hogy egy pszichológiai szempontból közeli kapcsolat nem elégíti ki a szeretet és az önmegerősítés iránti szükségleteinket.

Az extrovertált beállítottságú személyek kerülik a magányt, míg az introvertált személyiségeknek szükségük van az egyedül töltött időre.

A magány következményei

A magánynak számos negatív következménye lehet, nem csupán pszichológiai, hanem egészségügyi szempontból is. Ilyen következmények lehetnek:

• distressz;
• reménytelenség érzése;
• valahová tartozás érzésének hiánya;
• depresszió;
• csökkent immunműködés;
• kognitív hanyatlás;
• végrehajtó funkciók csökkenése.

A  kutatások szerint a fiatalok esetében különösen jellemző, hogy a magányosság érzésével párhuzamosan nő a szerfogyasztás és kontrollvesztés valószínűsége is.

A magánnyal való megbirkózás

A magány leküzdésére számos lehetőségünk van. Időt és energiát szánhatunk társas készségeink fejlesztésére, illetve az ismerkedés új módszereinek kipróbálására. A magányosság ellen valamilyen értékes tevékenységet is végezhetünk, például egy új hobbira vagy valami új tanulására is szánhatunk időt.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Osiris.
• Pataki Gy. (2012). Magány és társas élet a Debreceni Egyetem kollégiumaiban. In: Dusa Á., Kovács K., Márkus Zs., Nyüsti Sz., Sőrés A. (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok II. Debrecen Egyetemi Kiadó. 37-56.
• Smith, E. R., Mackie, D. M., Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó.