kötődés

Kötődésnek nevezzük a csecsemőnek azt a törekvését, hogy meghatározott emberek közelségét keresi, hogy biztonságosabban érezhesse magát mellettük.

Kötődés fogalma

A kötődés a pszichológia tudományának egyik legközpontibb fogalma. Milyen mintázatai vannak, és hogyan vizsgálják?

A kötődés magyarázatai

A gyermekek az egész világon körülbelül ugyanabban az életkorban elkezdik a nyugtalanság jeleit mutatni, ha elsődleges gondozójuktól elválnak, ami arra utal, hogy a kötődés a fejlőés egyetemes jellemzője.

Három fő magyarázata:

1. Sigmund Freud szerint a csecsemők azokhoz az emberekhez kötődnek, akik táplálékigényeiket kielégítik.
2. Erik Erikson álláspontja az, hogy a csecsemők azokhoz kötődnek, akikben megbízhatnak, hogy segíteni fogják őket.
3. John Bowlby hipotézise alapján a csecsemők azokhoz kötődnek, akik a világ felderítéséhez biztonságos hátteret biztosítanak számukra.

A kötődés mintázatai

Mary Ainsworth kidolgozott egy eljárást az anya-gyermek kapcsolat biztonságosságának mérésére, amelyet idegen helyzetnek nevezett el. Az eljárás fő célja annak megfigyelése, mennyire eltérő módon reagálnak a csecsemők az idegenekre három egymást követő helyzetben: amikor az anyjukkal vannak, miután az anya kimegy a szobából, és amikor néhány perc után újra találkoznak vele.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az anya visszatérése a kulcsmozzanat, és a válaszok három kategóriába sorolhatók:

Biztonságos kötődés

Akár nyugodtak, akár nyűgösek azokban az epizódokban, amikor az anya távol van, a biztonságosan kötődőnek osztályozott gyerekek azonnal kapcsolatot keresek vele, amint visszatér.

Szorongó / elkerülő kötődés

Ezek a gyerekek feltűnően kerülik a kapcsolatot az anyjukkal, amikor visszatér. Az elkerülő gyermekek kevés figyelmet fordítottak az anyjukra, amikor a szobában van, és nem látszanak nagyon levertnek, amikor távozik. Ha nyugtalanok, az idegen ugyanolyan jól képes megnyugtatni őket, mint az anyjuk.

Szorongó / ambivalens kötődés

Azokat a gyerekeket osztályozták ambivalensen kötődőnek, akik ellenállást mutattak anyjuk visszatértekor. Egyszerre keresik és kerülik is a fizikai kapcsolatot. Először sírnak, hogy vegye fel őket, majd dühösen fészkelődni kezdenek, hogy rakják le őket. Néhányan mintha megdermedtek volna: sírnak az anyjuk után, amikor visszatér, de nem másznak oda hozzájuk és elfordulnak tőle, amikor feléjük indul.

Bevezettek egy negyedik kategóriát is azoknak a gyerekeknek a leírására, akik egyik előbb felsorolt csoportba sem illettek. Ez a zavart kötődésűek csoportja.

Zavart (dezorganizált) kötődés

Jellemző rájuk az ellentmondásos viselkedés. Néhányan – gondosan ügyelve arra, hogy ne nézzenek rá – anyjuk felé indulnak, és amikor odaérnek hozzá, riadtan sarkon fordulnak; vagy miután leültek, elkezdenek sírni. Mások dezorientáltnak, érzelem nélkülinek vagy lehangoltak tűnnek.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E.(2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 363–406.

« Vissza a Lexikonhoz