Az ember vélekedései, gondolatai általában koherens rendszert alkotnak. Amikor nézeteink ellentmondásba kerülnek egymással, feszültséget élünk át. Ezt kognitív disszonanciának nevezzük.
Kognitív disszonancia fogalma
A mindennapok során igencsak fontos az, hogy nézeteink és viselkedésünk között ne legyenek nagyobb ellentmondások. Amikor viszont nézeteink ellentmondásba kerülnek egymással, feszültséget élünk át.
Például amikor először felvesszük tegnap vásárolt cipőnket, amit kicsivel drágábban vásároltunk, mint amit eredetileg szántunk volna rá, azon kaphatjuk magunkat, hogy érveket keresünk annak érdekében, hogy bizonyítsuk saját magunk számára, hogy érdemes volt a cipőt megvenni, hogy jó döntést hoztunk.
Ebben az esetben nézeteink: miszerint ,,nem költök felesleges dolgokra, takarékos ember vagyok”, ellentmondásba kerül azzal a ténnyel, hogy egy drága cipőt vásároltam meg. Ebből kifolyólag önigazolást keresünk, ami csökkenti a fennálló disszonanciát.
A disszonancia felléphet akkor,
- ha meggyőződéseinkkel ellentétesen viselkedünk,
- amikor egy meggyőző indok hatására véleményt változtatunk, vagy
- amikor egy cél érdekében önként teszünk erőfeszítést, illetve
- ha indokolatlanul agresszíven vagy kegyetlen módon viselkedünk.
A kognitív disszonancia feloldható több módon is. Amikor a személy olyan helyzetben van, ahol két nézet szemben áll egymással, csökkenteni akarja a diszkomfortot. Festinger egy példáján keresztül szemléltetve, ha valaki cigarettázik, viszont tudja, hogy a cigarettázás káros, több módon is kezelheti a szituációt. Első lépésként megváltoztathatja a viselkedését, azaz abbahagyhatja a cigarettázást vagy változtathat a hozzáállásán, gondolatain és azt mondhatja, hogy a cigaretta nem is veszélyes. Egy másik opcióként áthelyezheti a hangsúlyt a cigaretta pozitív hozadékaira.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.