A kliensközpontú terápia Carl Rogers nevéhez fűződik. A terápia során a terapeuta serkenti (facilitálja) a klienst saját problémáinak megoldására azáltal, hogy segít a kliens gondolatainak és érzéseinek megértésében.
Kliensközpontú terápia fogalma
A Carl Rogers nevéhez fűződő kliensközpontú (nondirektív) terápia azon az alapfeltevésen nyugszik, amely szerint az egyén legfőbb ismerője saját maga, így ő a legilletékesebb saját problémáinak megoldásában. A terapeuta feladata segíteni a klienst abban, hogy minél jobban megértse saját érzelmeit és gondolatait. Mindeközben a terapeuta is igyekszik megérteni azt, hogy a kliens milyen sajátos módon látja a világot.
A kliensközpontú terapeuta nem értelmezi a viselkedést, nem próbálja módosítani a kliens viselkedését sem.
A múlt eseményei helyett a jelenre fókuszál. Alapját az az elgondolás képezi, miszerint minden ember motivált az önmegvalósításra és a pozitív élmények átélésére. Rogers szerint a terapeuta legfontosabb tulajdonságai a feltétel nélküli elfogadás, az empátia és a hitelesség. A terapeutának el kell fogadni a kliens referenciakeretét, azaz mindent meg kell tennie, hogy az ő szemével lássa a problémákat.
A feltétel nélküli elfogadás teszi lehetővé azt, hogy a terapeuta képes legyen bízni abban, hogy a kliens rendelkezik a problémái megoldásához szükséges erőforrásokkal. A hitelesség a bizalom megteremtésében játszik kulcsszerepet.
A terápia során a terapeuta egyik fő szerepe az, hogy biztosítsa azt a biztonságos és ítélkezésmentes teret, ahol a kliens szabadon kifejezheti magát. Gyakran alkalmazott technikák az érzelmek tükrözése, tisztázó, cirkuláris kérdések feltétele, amelyek segítik a kliens nézőpontjának árnyaltabb megismerését.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C. Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
További felhasznált tartalom érhető el itt.
« Vissza a Lexikonhoz