A mesepszichológia azt vizsgálja, miképpen hat a mese a gyermeki lélekre, illetve azt, hogy hiánya miként befolyásolja a gyermek fejlődését, kiteljesedését. A mesepszichológia felhasználja a lélektan vonatkozó ágainak eddig jól bevált eszközeit és kulcsszavait, különös tekintettel a kisgyerek személyiség-, illetve fejlődéslélektanára.
Mesepszichológia fogalma
A mesepszichológia a pszichológia egyik alkalmazott ága. A szimbolikus alakokat és helyzeteket megjelenítő mesék olvasásával mélyíthetjük az önismeretünket.
Hogyan hat a meseterápia?
A mesének gyógyító és öngyógyító, immunerősítő ereje van, hiszen a belső feszültségeket, tehetetlenséget, indulatokat externalizálja és kanalizálja, kivezet a „beszorított” helyzetből, megmutatja a „jó véget”, és kedvet ad az optimista továbblépésre. A mesék ilyen jellegű tulajdonságait használják a családleképezésben, családi bevésések és delegációk (mivé kell válnia az utódnak) felismerésében és feloldásában.
A mese a tudattalanhoz is szól, képekkel mondja el, mi okozza a feszültséget, és az hogyan oldható fel.
A gyermek még semmiképpen nem tudná megfogalmazni ezt, és nem segítene neki, ha mi magyaráznánk el. A mesehősök archetípusok, az események archetipikus jelenségek – állítják a jungiánus kutatók, s a mesék azonos elemeinek világméretű elterjedtsége ezt az állítást igazolni látszik. A mese tehát megsétáltat a tudattalan és a tudatelőttes birodalmában a lélek belső útjain, aztán megnyugtató módon visszavezet a valóságba.
Felhasznált szakirodalom
- Somfalvi E. (2004). Bibliai történetek átadása gyermekeknek a mesepszichológia újabb szempontjai alapján.