A fejlődési szakaszokra jellemző feladatok megoldatlansága esetén elakadás jelenhet meg a fejlődésben, amely a személyiséget az adott fejlődési szakaszban fixálja. Ezt nevezzük fixációnak.
Fixáció fogalma
A pszichoanalitikus elméletek fejlődési szakaszokra bontották az emberi életet. A szakaszokban meghatározták a megoldandó feladatokat, amelyek szükségesek a személyiség további, optimális fejlődéséhez. A megoldatlanságuk vezet fixációhoz.
A személyiségfejlődés tovább folytatódik, az egyén a szakasz megoldatlansága esetén is a következő szakaszba léphet, de az elakadás jegyei a szakaszhoz való túlzott kötődéssel meg fognak jelenni.
Szemléletesen: Freud meghatározta a pszichoszexuális fejlődés állomásait, amelyben elsőként az orális fejlődési szakaszt jelölte meg. Ebben a szakaszban központi területként határozta meg az orális régiót, mivel a csecsemő a száján keresztül fedezi fel a környezetét, a világot. Figyelme erre a területre összpontosul, ezen keresztül kap a szoptatáson keresztül kielégülést: anyatejet és nyugtalanság esetén nyugalmat.
Amennyiben ebben a szakaszban elhanyagolással, bántalmazással, vagy egyéb traumákkal találkozik a csecsemő, orális fixáció lép fel az életében.
Így felnőttként is orális eszközöket használhat frusztrációjának kezelésére. Pl.: túlevés, dohányzás.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
- Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.