A családterápia a pszichoterápia egyik ága, amely családokkal, vagy intim kapcsolatban együtt élő párokkal foglalkozik a családi rendszer, és a kapcsolatok fejlődésének érdekében.
Pár- és családterápia fogalma, jellemzői
A családterápia alapvetően rendszerszemléletben gondolkodik, azaz alapelvei közé tartozik, hogy
- a rendszer tagjai kölcsönösen hatnak egymásra,
- állapotuk egymás állapotától függ, és
- maga a rendszer egésze több, mint a részek összessége.
Egyetlen tagjának változása minőségi változást eredményez a teljes rendszerben, amelynek hatása a család összes tagját eléri.
A családi kapcsolatok minősége hatással van a pszichés egészségre.
A család diszfunkcionális, azaz rendellenes működése megbetegítheti a családtagokat.
A családi rendszer diszfunkcionalitásának hatását hordozó családtagot, aki azt testi, vagy pszichés állapotának romlásával jelzi, tünethordozónak nevezzük. A családterápiára általában a család vele érkezik, és az ő állapotára keres megoldást.
A családterápia szakít a bűnbakképzéssel, és a tünethordozóról a fókuszát a családi rendszerre helyezi.
Soha nem köt szerződést a tünet megoldására (pl. szorongó gyermek alvászavarának megszüntetésére), hanem a családi rendszer diszfunkcionális attitűdjeinek felülvizsgálatára és megváltoztatására, egy jól funkcionáló család érdekében.
A családterápia időtartama
A családterápia nem sorolható a rövid terápiák közé, időtartama általában három-négy évre is elhúzódhat. A minőségi, tartós változások időt igényelnek, hiszen
a terápia egy több éve, évtizede, vagy akár generációk óta megszilárdult családi rendszert igyekszik megváltoztatni.
Az ülések az első időszakban kéthetente zajlanak, majd fokozatosan havi, két havi, féléves és éves ülésekké alakulnak át.
Felhasznált szakirodalom
- Goldenberg, H., Goldenberg, I. (2008): Áttekintés a családról. Animula Kiadó, Budapest.