pszichoszexuális fejlődés elmélete

Freud elmélete, a pszichoszexuális fejlődéselmélet alapján a gyermek a pszichoszexuális szakaszokon keresztül fejlődik, és a felnőtt személyiségét az befolyásolja, hogy gyermekként hogyan oldotta meg a különböző szakaszokra jellemző konfliktusokat.

Pszichoszexuális fejlődés elmélete

Freud úgy tekintette a személyiségfejlődést, mint ami több életkori szakaszon halad előre. Minden szakasz egy-egy testtájról kapta a nevét, amelyen keresztül a libidó az adott időszakban levezetődik. Éppen ezért ezeket pszichoszexuális szakszoknak nevezte el. Freud álláspontja szerint a gyerek az első három szakasz mindegyikében valamilyen konfliktussal kerül szembe. Ha a konfliktus nem oldódik meg kielégítően, akkor nagy mennyiségű libidót kell folyamatosan az adott szakaszba befektetni. Ezt a folyamatot nevezte fixációnak.

A fixáció elsősorban arról ismerhető fel, hogy az egyént az adott szakaszra vonatkozó attitűdök és érdeklődési kör jellemzi.

A pszichoszexuális fejlődés szakaszai

1. Orális szakasz: a pszichoszexuális fejlődés első szakasza, amelyben az elválasztással kapcsolatos orális szükségletek okoznak válságot.
2. Anális szakasz: a pszichoszexuális fejlődés második szakasza, ahol a szobatisztaságra szoktatással kapcsolatos anális szükségletek teremtenek válsághelyzetet.
3. Fallikus szakasz: a pszichoszexuális fejlődés harmadik szakasza, ahol a krízist (Ödipusz – és Elektra komplexus) az ellenkező nemű szülő felé irányuló szexuális vágyak okozzák.
4. Latenciaszakasz: a fallikus szakasz krízisei után az átmeneti nyugalom periódusa.
5. Genitális szakasz: a fejlődés végső szakasza, érett és kölcsönösen kielégítő szexuális kapcsolat egy másik személlyel.

Felhasznált szakirodalom

• Carver, S. C., Scheier, M. F. (2003): Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó.