Freud elmélete, a pszichoszexuális fejlődéselmélet alapján a gyermek a pszichoszexuális szakaszokon keresztül fejlődik, és a felnőtt személyiségét az befolyásolja, hogy gyermekként hogyan oldotta meg a különböző szakaszokra jellemző konfliktusokat.
Pszichoszexuális fejlődés elmélete
Freud úgy tekintette a személyiségfejlődést, mint ami több életkori szakaszon halad előre. Minden szakasz egy-egy testtájról kapta a nevét, amelyen keresztül a libidó az adott időszakban levezetődik. Éppen ezért ezeket pszichoszexuális szakszoknak nevezte el. Freud álláspontja szerint a gyerek az első három szakasz mindegyikében valamilyen konfliktussal kerül szembe. Ha a konfliktus nem oldódik meg kielégítően, akkor nagy mennyiségű libidót kell folyamatosan az adott szakaszba befektetni. Ezt a folyamatot nevezte fixációnak.
A fixáció elsősorban arról ismerhető fel, hogy az egyént az adott szakaszra vonatkozó attitűdök és érdeklődési kör jellemzi.
A pszichoszexuális fejlődés szakaszai
- Orális szakasz: a pszichoszexuális fejlődés első szakasza, amelyben az elválasztással kapcsolatos orális szükségletek okoznak válságot.
- Anális szakasz: a pszichoszexuális fejlődés második szakasza, ahol a szobatisztaságra szoktatással kapcsolatos anális szükségletek teremtenek válsághelyzetet.
- Fallikus szakasz: a pszichoszexuális fejlődés harmadik szakasza, ahol a krízist (Ödipusz – és Elektra komplexus) az ellenkező nemű szülő felé irányuló szexuális vágyak okozzák.
- Latenciaszakasz: a fallikus szakasz krízisei után az átmeneti nyugalom periódusa.
- Genitális szakasz: a fejlődés végső szakasza, érett és kölcsönösen kielégítő szexuális kapcsolat egy másik személlyel.
Felhasznált szakirodalom
- Carver, S. C., Scheier, M. F. (2003): Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó.