motiváció

A motiváció a viselkedésünket energizáló és azt a megfelelő irányba terelő állapot.

Motiváció fogalma

Cselekedeteink hátterében motivációink állnak: úgy is mondhatjuk, hogy mindannyian, minden helyzetben „motiváltak” vagyunk. A motivációs bázisunk pedig a Maslow (1943) által megmunkált nyolc alapkőre, az ún. szükségletpiramis szintjeire támaszkodik.

Külső és belső motiváció

A külső-belső motiváció kérdése Ryan és Deci (2000) munkásságának központi eleme.

• Külső motiváció

  A külső motiváció (~ extrinzik motiváció) akkor azonosítható, amikor a tevékenység végrehajtásának célja, hogy bizonyos következményeket elérjünk. Itt a cselekvés mögött nem a tevékenység élvezete áll, hanem valamilyen anyagi, tárgyiasult érték. Például, ha egy gyerek azért csinálja meg a házi feladatát, mert tart attól, hogy a szülei megszidják, az hajtja, hogy a szankciókat elkerülje; tehát külső motivációból csinálja meg a feladatot. Így maga a viselkedés egy eszköz; hajtóerői olyan tényezők, mint az anyagi jutalom, büntetések elkerülése, vagy a társas normáknak való megfelelés.

A külső motiváció „ellentéte” a belső motiváció. A motiváció milyensége tehát alakítható.

• Belső motiváció

  A belső motiváció (~ intrinzik motiváció) esetén a cselekvést az hajtja, hogy tudást szerezzünk önmagunkról és a világról. Ilyenkor a viselkedést az érdeklődés vezérli, az újdonságot és kihívást hozó cselekvéseken át. A belsőleg motivált személyek nem igényelnek jutalmakat a viselkedésükért cserébe, mivel az az énfelfogásuk megnyilvánulása. Belső motiváció esetén a személy az adott tevékenységet önmagáért, semmint bármilyen kifejezett következmény miatt végzi. Születésünktől fogva, az ember legegészségesebb állapotában aktív, kíváncsi, érdeklődő és játékos lény, mindig készen arra, hogy tanuljon és felfedezzen, anélkül hogy ebben bármilyen más külső tárgy megszerzésének vonzereje hajtaná. Ez a természetes motivációs állapot nagyon fontos eleme a kognitív, társas és fizikai fejlődésnek, mert a személy viselkedése az érdeklődésen keresztül zajlik, amelyben aztán képességeket és tudást, ismereteket tud kialakítani.

A motiváció milyensége hosszú távon fontos következményekkel jár, például a tanulási folyamatban, vagy a kreativitásban. A belső motiváció magasabb kreativitáshoz és rugalmas gondolkozáshoz vezet. A belső motiváció szintje növelhető, például választási lehetőségek adása, vagy a pozitív teljesítmény visszacsatolása, megerősítése révén.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• Maslow, A. H. (1943). A theory of human motivation. Psychological Review, 50(4), 370–396.
• Ryan, R. M., & Deci, E. L. (2000): Intrinsic and extrinsic motivations: Classic definitions and new directions. Contemporary Educational Psychology, 25(1), 54-67.
• Tamás K. (2017): KATALÍZIS. Egy általános motivációs elmélet fejlesztése. [Szakdolgozat] Szegedi Tudományegyetem.