másodlagos azonosulás

Freud a másodlagos azonosulást úgy határozta meg, mint „arra irányuló igyekezetét, hogy a személy a saját egóját a másik, modellnek tekintett személy mintájára formálja”.

Másodlagos azonosulás fogalma

Más szóval, felfedezvén, hogy egy bizonyos felnőtt, esetleg egy idősebb gyerek valahogy hasonlít rájuk, a gyerekek „azonosulnak” azzal a személlyel, és az ő tulajdonságait igyekeznek átvenni. A nemi identitás ezzel együtt kezd el kialakulni a differenciáció és az affiliáció által.

Freud elmélete

Freud elmélete szerint a fiúknál és a lányoknál ez a folyamat különböző: a fiúgyermekeknek ebben az időszakban el kell különülniük az édesanyjuktól (differenciáció), és apjukkal kell társulniuk (affiliáció). Ezzel szemben a lánygyermekek esetében az elsődleges és a másodlagos azonosulás tárgya ugyanaz: az anya.

A másodlagos azonosulás az élet harmadik esztendejében következik be.

Chodorow nézete a másodlagos azonosulásról

Ezzel szemben Chodorow az azonosulást egy kétirányú folyamatnak tekinti, melyben nem csak a gyermek, hanem a szülő is részt vesz. Elmélete szerint nem csupán a lánygyermek azonosul az anyával, hanem az anya is önmagához hasonlónak észleli gyermekét. Ezzel szemben a fiúgyermeket ellenkező neműnek tapasztalja, és ezzel megerősíti a fiú önmagában felfedezett férfiasságát.

Felhasznált szakirodalom

• Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.