Gyarmathy Éva ismeretterjesztő könyve Tehetségfejlesztés címmel nemcsak irányt és érdekes ötleteket ad a tehetségfejlesztéshez, hanem egy speciális, tisztábban látó szemüveggel is képes megajándékozni minket. Szülőként és szakemberként egyaránt arra törekszünk, hogy jobban megértsük, s ezáltal megfelelő módon egyengessük a tehetséges gyerekek útját. Milyen szempontokat nézzünk ahhoz, hogy ezt megtehessük? Milyen nehézségekkel, és milyen lehetőségekkel néznek szembe a tehetségek? Betekintőt hoztunk nektek egy izgalmas, élettel, tudással és érzelmekkel gazdag világba. Nagy Gitta pszichológus könyvajánlója pedagógusoknak, szülőknek és szakembereknek. És minden alkotó felnőttnek.
Gimiben a fogalmazásírás volt a kedvencem. Sokan nem szerették, nehéznek találták, de én belül ujjongtam, mikor a tanárnő elkezdte felírni a táblára a válaszható címeket. Mindig azt választottam, amiben a legnagyobb írói szabadság volt adott, mivel eszem ágában sem volt elolvasni a tankönyvet. Úgy éreztem, korlátozná a gondolataimat. Mégis mindig jó visszajelzést és jegyeket kaptam, hozzátéve: „a tankönyvet is el kéne olvasni”. A körülöttem lévő felnőttek (azóta is ezer hála Erzsike néninek, amiért hitt bennem) nem bátorították, de nem is büntették a szabály megszegését. A kreativitásom szárnyalhatott.
Az élet pedig – és majd látjuk, Gyarmathy Éva is – őket igazolta.
Ami viszont szenvedést okoz
Egy tehetséges gyermek korlátok közé szorítása, alulértékelése, szigorú szabályok közé kényszerítése heves ellenállást válthat ki. Mint ez a teknős, aki nem arra született, hogy felmenjen ezen a csúszdán, vagy mint a hal, aki sose fog megtanulni fára mászni.
A korlátozásnak és az egyformára szegésnek számtalan formája van. Tesszük ezt jószándékkal, vagy mert más módszert nem ismerünk, elfáradunk, kiégünk. Vagy épp annyira kimerülünk, hogy már nincs erőnk felvállalni a harcot a rendszer ellen. Tegyük mi felnőttek bármilyen okból, a hatásunk a gyerekek lelkére, életére és viselkedésére vitathatatlan.
Ilyenkor képes a családi / intézményi rendszer „beakadni”, és akár pszichoszomatikus, akár magatartási tüneteket okozni. Ez akár opponálási zavarig (állandó ellenállás a határoknak, egyaránt a fontos és kevésbé fontos szabálynak) is eljuthat, minekutána a környezet vagy túlzott szabályköveteléssel és szigorúsággal, vagy határtalansággal reagálhat.
Ismerjük talán az ehhez kapcsolódó Einstein idézetet:
Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.
Az egyensúly beállítása idő- és energiaigényes, de létfontosságú.
Két nagy csoda is történhet azonban. Az egyik, mikor a tehetségcsíra talentummá fejlődik, akkor is, ha ez mindennek ellen megy, akkor is, ha a rendszerbe ő nem illik. A másik, mikor ehhez a folyamathoz segítségként a kreatív pedagógus érzelmi intelligenciával és érzékenységgel megtalálja az utat és a kulcsot – magát a személyiséget látja, közös nevezőt találva a rendszer, az intézmény, a szabályok és a gyermek különlegessége között.
Megtartó és változtató tehetség
Olyan magas teljesítményt elérő gyerekek is vannak, akik esetében nem szükséges a szokásosnál nagyobb energia a szocializáció során, azaz rövid idő alatt elsajátítják és alkalmazkodnak a család és az intézmény szokás- és szabályrendszeréhez. Megértik és elfogadják a szabályokat, „betagozódnak”, de élnek a lehetőségeikkel. Rendkívüli szorgalom és perfekcionizmus jellemezheti őket, emiatt hamar kitűnnek a tömegből, és könnyen az iskola igyekvő, tehetséges kis nebulóivá válhatnak. Versenyekre járatják őket, terhelhetőek, megbízhatóak. Tovább viszik az értékeket, például kutatókká, professzorokká válnak. Ők a megtartó tehetségek.
Most nézzük meg a másik oldalt, amihez kedves Olvasó, elkalauzollak egy betekintés erejéig – csak apró részleteket megváltoztatva a személyiségi jogok védelmében – az én óvodai világomba.
A tehetség a különbözőségekkel…
Márk betöltötte az 5 évet, a szülei kerestek meg az óvodai viselkedésproblémái miatt.
Kiderült, hogy Márk az oviban érzelmileg is labilisnak tűnik. Sőt a kudarcokat rosszul tűri, ami nála azt jelenti, hogy vagy meg sem próbálja, ha látja, hogy nem az ő terepe, vagy addig hergeli magát, míg tökéletesen, de már hisztizve meg nem csinálja a feladatot (például egy vonalon belül ugrálást).
Ha valamit a fejébe vesz, abból nehéz kizökkenteni, hiszen öntörvényűen ragaszkodik a saját elképzeléseihez. Ez megnehezíti az óvodai alkalmazkodást, rugalmatlanságra gyanakodnak, mivel nehezen vált feladatot. Ha még nem készült el legóból a vár, versenyautó, csak küzdelmek árán hajlandó elpakolni a játékidő végén. A gyermek nem hajlítható, sokszor a saját világában él, közben már Európa különböző országairól kérdezgeti a szülőket, és mindenfajta fura kérdése van. Pillanatok alatt átlátja, a térben mit hova helyezzen, hogy egyensúlyban legyenek az elemek. „Az apja is ilyen – biztos a sok legózásból tanulta.”
Mégsem akar rajzolni, vágni, alkotni, amit a többi gyerek. Így nem mehet iskolába… Vagy mégis?
Ha kíváncsi vagy a történet folytatására, merre vitte a család az utat, kicsivel lentebb elolvashatod.
A változtató tehetség nem illik a rászabott keretbe. Túl sok(k). Sokat kérdez, sokat vár, talán sokat beszél, és talán néha idegesítő is. Nehezen fogadja el a nemet, nem hatja meg a büntetés. Talán ettől a szülők rossz szülőnek érzik magukat. Nem egy rózsaszín álom, nem egy alkalmazkodó tehetség. Originalitás, egyediség van benne. És ami fontos, ami nélkül nem lenne tehetség a tehetség: érdeklődés és hajtóerő.
Milyen jelzőket használunk?
Más jellemzőket tudunk tehát használni a megtartó és változtató tehetség azonosítása során, ám ha alaposan megnézed, ezek szorosan összefüggenek és egybevágnak.
| Megtartó tehetségnél használt jelzők | Változtató tehetségnél használt jelzők |
| Ha valamit a fejébe vesz, azt meg is teszi. | Makacs, önfejű, sőt öntörvényű. |
| Kitartóan megragad az őt érdeklő feladatoknál. | Semmi más nem érdekli, csak a saját dolgai. |
| Szeretné tudni, hogyan működnek a dolgok. | Mindent szétszed, mindenbe beleavatkozik. |
| Összefüggéseket talál ott is, ahol más nem. | Jobban tudja, szemtelen, folyton magyaráz. |
| Kérdései szokatlanok. | Furcsa, ostobának tűnő kérdései vannak. |
| Élénk a képzelete. | Folyton álmodozik, ferdít és kiszínezi a valóságot. |
Olykor igazi kihívás felismerni a változtató tehetséget, és képességeit a társadalom számára is értékelhető és elfogadható útra terelni. Miért éri meg a sok energia és figyelem, hogy teljesítménybe tudjuk fordítani ezt a nagy hajtóerőt?
A kreatív teljesítmény áldásai és buktatói
Az új létrehozásához, valami különleges alkotásához (legyen az egy festmény, színházi produkció vagy egy találmány) kreativitásra van szükség. Azaz a tehetségnek hordoznia kell magában a kreativitásra való képességet.
A kreativitáshoz pedig többek között a bizonytalan helyzet keltette feszültség elviselésére van szükség. Ha kilépünk a megszabott keretekből, és az ismert tartományból valami másabbat, ismeretlent akarunk létrehozni, ahhoz viselni kell a bizonytalanságot: hogy kudarc érhet minket, lesz-e megoldás, hogy most mindezzel szabályt vagy akár normát szeghetünk.
Ezért elég gyakori, hogy sok esetben a fel nem ismert, deviáns, változtató tehetségek érnek el olyan kimagasló teljesítményt, mely valami újat, elsőre szokatlant alkot.
„küszöbkoncepció”
Érdekes tény, hogy a kreativitástesztek eredményei összecsengenek a képességtesztek eredményeivel, ugyanakkor a 120 intelligenciapontszám körül tetőzik. Ez azt jelenti, hogy akinek kimagasló intelligenciája van (legokosabb 3-5%), nehezebben hoz létre valami újat, mint az, akinek „csupán” magas-átlagos. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az intelligenciatesztek hatalma véget ér, mikor közelebbről megnézzük a számos kivételt, pl. olyan alkotókat keresünk, akik értelmi képességükben korlátozottak, mégis csodás verseket költenek, dalokat énekelnek, ékszereket készítenek.
Számos szokatlan és ellenállást kiváltó találmány és felfedezés ismert. Kezdetben a repülést is lehetetlennek találták, és hallani sem akartak arról, hogy a Föld nem lapos. Ami egyszer normaszegés volt – mikor ismertté és elfogadhatóvá válik – később már norma lesz.
Elfogadni, mégis határt szabni?!
Azonban nem minden normaszegés érték valójában, s rendkívül nehéz elfogadni és bátorítani a tehetséget, miközben irányt mutatunk és nevelünk. A kettő összehangolása, megvalósítása azonban minden gyermek életében fontos. Hogyan húzzunk határt, hogy közben ne csökkentsük a motivációt és a belső hajtóerőt?
…egész
Folytatva a sztorit, egy évvel később Márk iskolába ment, ekkor elkezdett rajzolni. Elsőnek szabadrajzzal próbálkoztunk, csak ötleteket adva fordultunk felé. Már számokat is ír, ugrásszerűen fejlődik, mi felnőttek pedig le vagyunk döbbenve. Bár nehezen viseli, ha nem teljesít mindenben tökéletesen, mégis élvezi az új dolgok tanulását.
A napjai neki is hullámzóak, tele vannak hullámhegyekkel- és völgyekkel. Hogy értünk el mégis pozitív változást?
A rendszer több ponton is változásnak indult. Komplexen szemléltük a képességeit és személyiségét.
A gyermeket egyéniségében nézve, olyan foglalkozásokon vehetett részt, ahol az erősségeire támaszkodva fokozatosan fejlesztettük az erre szoruló területeket. Márk érdeklődési területe mentén, az ötleteinek kaput nyitva érezte a felnőttek elfogadását. Ezeket keretbe foglaltuk: bizonyos szabályok betartása kötelező volt, melyek alapvető értékként számítottak (piros terület, azaz szigorúan kezelt, például agresszió mások felé). Nem engedtünk a címkéknek (se rossz gyerek, se átütő tehetség), de visszajeleztük a kimagasló területeket, így az önértékelése is növekedhetett.
Nem felesleges, nem bolondság vagy engedékeny nevelés az, ha a tehetséges gyerek mellé állunk, és teret engedünk neki – sőt egyáltalán nem ezt jelenti Gyarmathy Éva szerint sem. De nem jelent határok nélküliséget sem, mivel csak a határok ismerete és betartása jelentheti majd a határ átlépését.
Tehetségfejlesztés energiabombával
Mikor sok energiát kell lekötnünk, könnyen elveszíthetjük a fókuszt. A kiemelkedően kíváncsi, érdeklődő gyerekek sok türelmet és figyelmet igényelnek, s néha az idegeinken járnak táncot. Ilyenkor csak a minimum szabályok betartására törekedjünk, de ne engedjünk ebből a határból.
A sportnak a szabályok elfogadása mellett, többek között az is az előnye, hogy megtanítja a kudarc és a siker fogadására is a gyermeket.
Talán ismerjük az egyik freudi elhárító mechanizmust, az elfojtást, mely szerint minél több mindent próbálunk elnyomni, lenyomni a tudattalanba, annál inkább fog valamilyen formában kitörni. A tehetséget feszítő energiának utat találhatunk, ha értő odafigyeléssel és tisztán látó szemüveggel közelítünk felé.
A tehetséggel foglalkozni nem úri huncutság, hanem a társadalom önvédelme.
– Gyarmathy Éva
Hiszen a feszítő energiák pusztító, romboló formában is utat törhetnek maguknak, mely végül értékeket tehet tönkre. Számos film és könyv témája a bűnözői zsenialitás, mely létező világprobléma: ezért is olyan kulcsfontosságú, hogy ezek a hajtóerők az emberiséget segítővé válhassanak.
A stílus tagadhatatlan
Gyarmathy Éva szókimondóan, leplezetlen véleménnyel, híres emberek életútját és kutatások eredményeit stabil alappá téve adja át nekünk munkájának tapasztalatait. A könyv olvasása közben egyszerre akarsz az összes fejezetbe belekezdeni, és a szabadság most adott: az író felhívja a figyelmünket, hogy a kíváncsiság jó dolog, engedjük érvényesülni, s nyugodtan ugráljunk a fejezetek között. Változtassunk a szabályon, ha szeretnénk…
Láthatjuk, hogy már egy ember, aki másképp nézi a tehetségkoncepciót, másképp kezd el gondolkodni a könyv kapcsán, igazi változást hozhat a tehetséges gyerkőc életébe. És úgy gondolom, a kreativitásról, motivációról, személyiségről való gondolkodás, a számtalan életből vett példa nekünk felnőtteknek is sokat ad.
Mikor olvasod, téged is formál a könyv, ha befogadod.
Felhasznált szakmai tartalom
- Gyarmathy É. (2021). Tehetségfejlesztés. Lehetőségek kezdőknek és haladóknak. Budapest: Tea Kiadó.
Nagy Gitta
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
