A minap néhány nagyon érdekes posztot olvastam egy Facebook csoportban, melyeket tehetséges gyerekek szülei írtak. Még mindig sokan vannak, akik tanácstalanul kérdezik: „Tehetséges a gyerekem, de mihez kezdjek vele?”. Ezen nem is csodálkozunk, hiszen a konkrét gyakorlati információkat sokszor nehéz megtalálni az interneten. Például melyik intézmény foglalkozik tehetségazonosítással? Milyen előnyei vagy akár hátrányai lehetnek ennek? Hogyan, mivel segíthetünk otthon a gyereknek a tehetségfejlődés érdekében? A legfrissebb, naprakész szakirodalommal készült cikkünk Nektek, tehetséges gyerekek szüleinek. Nagy Gitta pszichológus írása.
Több olyan szülő is van, aki először csak akadályokkal találkozik. „Olyan álmodozó ez a gyerek!” „Minden zavarja, a túl sok ember, a hangos kisbaba, sehova se lehet menni vele.”
„Állandóan azt kérdezi, hogy miért, ez miből lett, ez hogy történik, pedig már ki kellett volna nőnie!”
A rendkívül nagy kíváncsiság, érdeklődés a világ dolgai iránt jellemző minden kiemelten tehetséges gyermekre (Gyarmathy, 2013). Sokan korán megtanulnak olvasni, vagy érdekli őket a számok, betűk világa, ám ezt nem minden esetben tekintjük pozitívnak, félünk, hogy kimarad a gyermekkoruk: „Még kocsikkal kéne játszania, nem olvasni, összeadni és kivonni!”
Végigkísértem egy ilyen tehetséges fiatal fejlődését 18 éven keresztül. A húgom óvodás korában egy otthoni betegség során két hét alatt önállóan tanult meg olvasni, később beválogatták a Magyar Templeton Programba, s most programozó informatikusnak készül.
Hogyan azonosítsuk a tehetséget?
Elsősorban: mit is értünk tehetségen, és ki foglalkozik hivatalosan a tehetségazonosítással?
Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakozott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni.”
– Harsányi István
A pedagógiai szakszolgálatok feladatai közé tartozik a tehetségazonosítás és tehetségtanácsadás is. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Megyénként változik a tehetségkoordinálással foglalkozó szakemberek száma, és a ráfordítható időkeret is. Mint pszichológus és tehetségkoordinátor, személy szerint én is például heti 5 órában foglalkozok a hozzánk tartozó 10 település tehetségeseinek koordinálásával, mely országos szinten igen jónak számít – sokan ezt egy vagy két órában látják el.
Kisebbeknél a tehetségazonosító vizsgálat mindig játékosan zajlik, azonban legtöbbször hosszú időt vesz igénybe.
A pedagógiai szakszolgálatoknál kérhető „Tehetségazonosító vizsgálat igénylése” elnevezésű sablon, mellyel (szülő és pedagógus által kitöltve) bármely szülő kezdeményezheti gyermeke tehetségazonosító vizsgálatát. Interneten vagy óvodában/iskolában lehet tájékozódni a szülőnek afelől, hogy helyileg melyik pedagógiai szakszolgálathoz tartoznak. A tehetségkoordinátor feladata, hogy megválaszolja a felmerülő kérdéseket, tanácsot nyújtson iskolaválasztással vagy pályázati lehetőségekkel kapcsolatban. Miután felmérte az igényeket, továbbirányíthatja a fiatalt, például pályaválasztási tanácsadóhoz.
Keresd a lehetőségeket!
- Számos tehetségpont működik országosan, melyet a tehetseg.hu oldalon találhatunk meg. Keresőjében szűkíthetjük a találatokat a számunkra megfelelő tehetségterületet vagy célcsoportot kiválasztva. Telefonszámokat és e-mail címeket is megadtak az intézmények, így gyorsabban érdeklődhetünk programjaikról, s találhatunk óvodába/iskolába/középiskolába készülő gyermekünknek megfelelő intézményt.
- Az általános iskolásoknak a Tehetségkapu is kínál tehetségazonosítást – tantárgyi bontásban, illetve ma már sok iskolának a programjában megtalálható a tehetséggondozás. Ezek azonban nem komplex fejlesztőprogramok.
- A Matehetsz Egyesület jelentkezés után ingyenes tanácsadást és egyéb lehetőségeket is biztosít a hozzá jelentkező tehetségeknek.
Ha tehetséges gyermek édesanyja vagy édesapja vagy, érdemes a területi pedagógiai szakszolgálattal vagy egy egyesülettel felvenni a kapcsolatot, mivel máig aktívan tevékenykednek, és bővebb információkkal tudnak szolgálni a lehetőségekről.
Egy teszt nem teszt
Azt is vegyük figyelembe, hogy gyermekünk, főleg kisebb korban, hamar elfáradhat, vagy ha nyűgösen kel fel, nem tud úgy teljesíteni, mint máskor. Az adott pillanatban nyújtott teljesítményt a képességeken kívül számos tényező befolyásolja (például a szorongás), és a gyengébb teljesítmény mögött nem feltétlenül gyenge képességek állnak (Fodor, 2019; Balogh, 2012). Őket hívjuk szunnyadó tehetségnek (Dávid, Hatvani és Héjja-Nagy, 2014).
Nem feltétlenül derül ki a gyermek tehetsége a vizsgálat során.
Figyelmünket próbáljuk inkább az erősségekre fordítani! Tájékozódjunk a felvett tesztekről, kérdezzük meg, mennyire általánosíthatók, mi a jelentőségük, milyen benyomást keltett a gyermek a vizsgálati helyzetben.
A címkézés negatív hatásai
Nemrég megjelent cikkünkben már írtunk a negatív címkékről, hogy mennyire alááshatja az önértékelést, önbecsülést, s ezáltal a teljesítményt is, ha negatív kategóriákba skatulyázunk egy gyermeket.
De vajon a tehetségazonosítást követő, „pozitív” címkézésnek is lehet hátrányt okozó következménye?
Szakértőnket kérdeztük – Dr. Fodor Szilvia pszichológus, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa
„Az azonosítást követő »tehetséges« címke nagyon támogató, és optimális környezeti feltételek esetén nem feltétlenül jelent problémát, ám több kutatás felhívja a figyelmet a lehetséges negatív következményekre. A szülők felől érkező, nyomasztó és szorongást keltő elvárások például összefüggésben állnak az általuk használt, »címkéző« jellegű megnevezésekkel (Cornell, 1989).
A maladaptív perfekcionizmus egyik kiindulási pontja lehet az a gondolat, hogy »nem teljesíthetek rosszul, mert akkor nem felelek meg a környezetem elvárásainak« (Schuler, 2002), illetve a motivációs tartalmak is áttolódhatnak a fejlődés- és elsajátításorientált motívumok felől a teljesítménycentrikus motívumok felé (Cross és Frazier, 2009), ezáltal az önértékelés csökkenéséhez és a nehezebb feladatok elkerüléséhez vezetnek.”
Tehát a pozitív címkézésnek is ára van. A tökéletességre törekvés árnyoldala, hogy a gyerekek hajlamosak lehetnek a könnyebb feladatokat választani, amikben ügyesebbek lehetnek, így viszont nem azt az utat járják, ami fejlődést hozna. Ezek szerint mérlegelendő, hogy mit szeretnénk elérni a tehetségazonosítással, miért van szüksége erre a gyermekünknek?!
„Csak unatkozni fog az iskolában!”
Sok tehetséges gyerek nagyon jól teljesít kétszemélyes helyzetben, de csoportban már kevésbé, mivel minden apróság elvonja a figyelmét – nem tudja, mi volt a feladat, melyik oldalnál tartanak a tankönyvben. Számukra a külső ingerek kizárása egy tanulási folyamat eredményeként tud megvalósulni, és épp annyira nehéz feladat lesz, mint másoknak a szorzótábla bemagolása. Másrészt
érdemes a gyermek igényeinek megfelelő iskolát kiválasztani.
Ebben nyújthat segítséget, ha tisztában vagyunk azzal, milyen erősségekkel, képességprofillal rendelkezik a gyermekünk. Mi megy neki könnyen? Mi okoz nehézséget? Vannak iskolák, ahol kiemelt feladat a gyerekek versenyeztetése, más iskolák a nyelvek oktatására helyezik a hangsúlyt. Sőt olyan iskola is van, ahol a kiemelt matematikai képességekkel rendelkező tanulók esetében megoldják az osztályugrást is. Például az elsős tanuló a matekórákat a harmadikos osztályban tölti, míg a nap többi részét pedig a saját osztályával.
A fejlesztés nem szégyen, hanem lehetőség!
Ami amellett szól, hogy érdemes felmérni, hol is tart most a gyermek a kortársaihoz képest, az az, hogy senki sem lehet mindenből jó – ismerjük ezt a mondást, s ez a tehetségekre is vonatkozik. Illetve a kortárscsoporthoz méréssel reális képet kaphatunk, a normál, tőle elvárható szintet vesszük figyelembe. Itt nem a verseny a cél, vagy az, hogy túlszárnyalja a többieket.
A tehetségazonosítás, erősségek és fejlesztendő területek meghatározása a specifikus fejlesztés, egyéni gyakorlófeladatok miatt lehet szükséges.
Egyszer találkoztam egy anyukával, aki elmesélte a történetüket (a személyiségi jogok védelmének érdekében a neveket, és néhány apró részletet megváltoztattam):
Lilla most múlt 9 éves, és ő a leggyengébb tanuló az osztályában, csak neki van tanulási nehézsége (BTM kódja is), és tavaly már azon gondolkodtunk, hogy elvisszük őt egy másik iskolába, ahol nem ennyire erős az osztály, a tananyag. De Lilla maradni szeretett volna a barátai miatt, és azt mondta, őt ez nem zavarja. Büszke vagyok rá, mert tudja, hogy ő másban jó, nagyon sok barátja van, nagyon szereti a természetet, szinte minden érdekli a környezetében. Lilla egyszerűen másban tehetséges, mint a többiek!”
A kislány nem tekintette szégyennek a fejlesztést, magabiztosan állt ki a saját értékessége mellett. Lilla esete számomra is példaértékűvé vált, és megmutatta, hogy nem lehetetlen az önértékelés megőrzése egy-egy területen való gyengébb tanulási eredmény után sem.
Amit nehezen tudunk mérni…
Bár tehetségazonosító vizsgálaton nem vett részt, Lilla tipikusan az interperszonális tehetség-kategóriába lenne besorolható. A szociális készségek megléte vagy hiánya máig egy elhanyagolt terület. Pedig az érzelmi intelligencia (EQ) és a tehetség kérdésköre nem különválasztható egymástól.
Ilyenkor (is) nagyon hasznosak a pedagógusok megfigyelései, s figyeljünk fel, mikor ezt halljuk: „Olyan könnyen megtalálja mindenkivel a közös hangot!” Ez az egyik jele annak, hogy interperszonális tehetséggel van dolgunk.
Siker érzelmi intelligenciával
Sokan feltették már azt a kérdést, hogy miért nem az osztályelsők lesznek a legsikeresebbek? Az oktatási rendszerünkben minden energiánkat arra fordítjuk, hogy lexikai tudást adjunk át, intellektuális képességeket fejlesszünk.
Duckworth és Seligman (2006), szakmai körökben híres kutatókat is ez a téma foglalkoztatta, s megdöbbentő válaszokat kaptunk általuk.
Érzelmi intelligencia, kitartás és szorgalom nélkül senkiből sem válhat sikeres ember!
Nem elég az osztályelsők szorgalma, a sikerhez szükség van arra is, hogy reálisan ismerjük fel önmagunk és mások érzéseit, s képesek legyünk reflektálni arra.
Az érzelmi és szociális készségek, képességek fejlettsége, illetve fejletlensége erősen befolyásolja az egyének fizikai és lelki egészségét, a társas kapcsolataik, valamint szakmai teljesítményük sikerességét.”
– Zsolnai, 2019
Az érzések értelmezése önismeretet és emberismeretet ad, mely az iskolában a tanárokhoz és társainkhoz való viszonyunkat határozza meg, a munka világában pedig akár az egész karrierutunkat is döntően befolyásolhatja.
Korai felismerés, korai segítségnyújtás
Bizonyos tehetségjegyek már óvodáskorban megmutatkozhatnak. Mint tehetségekkel foglalkozó pszichológus, olyan különleges gyerekekkel találkozom, akik bizonyos területen kiemelkedőek már 6 éves korban! Vagy ahogy egyikük mondta a minap: „Gyök-36 éves leszek.”
Azonban náluk is megjelennek kevésbé fejlett területek, például a szociális kezdeményezés, magabiztosság kérdése. Nem ritka a figyelemzavaros tehetség sem, erről bővebben itt olvashatsz.
Óvodáskorban elmaradott terület lehet még a mozgás, vagy épp a síkban való tájékozódás, de sokan keverik a jobb és bal oldalt is. Találkoztam olyan ovis kisfiúval, aki már szorzott-osztott, de a rajzolás nem volt a kedvence – kortársaihoz képest gyengébb volt a finommotorikája, ami az íráshoz elengedhetetlen az iskolában.
Ilyenkor van szükség a pedagógiai szakszolgálatok munkájára. Ez óvodáskorban még csak annyit jelent, hogy nem mindig a legó és mesenézés lesz a fókuszban, hanem azok a játékos fejlesztő gyakorlatok, melyeket a gyógypedagógus, gyógytestnevelő vagy épp logopédus ad a gyerkőcnek.
Minden gyermekben ott lapul egy kis tehetségcsíra, mely csak arra vár, hogy a megfelelő körülmények között kibontakozhasson.
Ehhez a kis „csírát” öntözni, táplálni kell, ilyen a gyermek számára az optimálisan ingergazdag környezet, értve ez alatt például a napi mesemondást, a kirándulásokat, a világ felfedezését. Ha nem biztosítunk lehetőségeket egy gyermek számára, talán sose derül ki, miben lett volna tehetséges. Mozart nevét se ismernénk, ha nem tanulhat hangszeren játszani, és édesapja nem vezeti be őt a zene világába.
Ugyanakkor hagyni kell a gyermeket is a maga útján növekedni, engedni, hogy képességei a saját tempójában fejlődjenek. A gyerekek kérdései megmutatják, mire irányul a figyelmük, érdeklődésük, hol tartanak a fejlődésben. Ha ezekre pozitív visszajelzést és válaszokat kapnak, kíváncsiságuk nem lankad a későbbiekben sem.
A tehetség egy fejlődési folyamat eredménye, amihez elsősorban megfelelő kihívás és tevékenységi szabadság kell.”
– Fodor Szilvia
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy például az életkortól elmaradó szókincset vagy mozgást ne kellene fejleszteni.
Tehetséggondozás otthon
Mi valójában kertészek vagyunk, akik figyelemmel kísérhetik egy csodálatos virág megszületését, és gondozhatjuk azt.
A figyelem titka
Csökkentsd a bejövő ingereket a figyelem-koncentráció kialakulásáért! Ehhez időről-időre elengedhetetlen a szabad játék, az ingercsökkentett környezet megteremtése!
Mire gondolok itt?
Hajlamosak vagyunk „telenyomni” a gyerekszobát játékokkal. Mellette szól a tévé, esetleg zene a rádióból, az idősebb gyerekek kezében pedig gyakran megfordul egy-egy kütyü is. A kicsi gyerekeknek könnyen terelődik a figyelmük, nehéz őket lekötni hosszabb időre, ezért menekülünk sokszor az elektronikus eszközökhöz. Ezt támasztja alá, s nyújt kapaszkodót az Egyszerűbb gyermekkor c. könyv, melyet jó szívvel ajánlok minden szülőnek.
Csend a lelke…
A tehetséges gyereknek is szüksége van arra, hogy megtanulhasson koncentrálni, ehhez pedig csendre van szükség. Ráadásul köztük nagyon sok az érzékeny, hiperérzékeny gyerek. Gondolj bele abba, mi történik veled, mikor a munkahelyeden egyszerre több dologra kell figyelned? A jelenlegi helyzetben legtöbbünknek az otthonunk lett a munkahelyünk, így most egy ilyen helyzetbe képzeljük bele magunkat, egy átlagos munkanapon:
Éppen a főnökünkkel chatelünk a heti prioritási sorrendről, közben vigyázunk, nehogy odaégjen az ebéd, pont lejárt a mosógép, és az első osztályos gyerkőc nem tudja elküldeni a házi feladatát a tanító néninek, de közben csörög a telefonunk egy másik fontos ügyben. Mit érzünk most?
A hiperszenzitív típusú gyerekeknek ez elviselhetetlen, pedig az óvoda-iskola (de sokszor az otthoni élet is) napi szinten ilyen kihívás elé állítja őket. Ha nekünk megfájdul ettől a fejünk, ne csodálkozzunk, ha a gyerekek sírás- vagy dührohamot kapnak.
„Azért megy a tévé, hogy hozzászokjon, hogy nincs mindig csend!”
Ez egy állandó agyi stimulálást jelent. A receptoraink így szüntelenül dolgoznak, hogy befogadják a külső megnövekedett ingermennyiséget.
Mi lesz ennek a következménye?
Ahogy nő a pici, egyre intenzívebben éli meg a televízióból áradó hangulatokat, érzéseket, s egyre több mindent ért meg belőle. A rendszer túltelítődik, emiatt igyekszik egy idő után figyelmen kívül hagyni, ezt hívjuk hozzászokásnak, de az állandó kép-hang okozta frusztráció megmarad. Később már alváshoz is mennie kell a tévének, majd az egyszerűbb ingerek le se kötik a figyelmét. Így lesz az iskolai frontális oktatás büntetés egy mai átlagos gyermek számára.
Apával vagy nagypapával barkácsolni örök emlék marad, s csöppet sem elvesztegetett idő! Lányoknak és fiúknak egyaránt hasznos, ha be tud ütni egy szeget a falba, s ez természetes úton fejleszti a koncentrációs képességét.
Tehetségfejlődés – duplázd meg a talentumod!
A szakemberek látásmódja szerint a képességek csupán nyersanyagként tekintendők (Péter-Szarka, 2011). A tevékenységben kitartónak is kell lenni ahhoz, hogy kibontakoztathassuk tehetségünket. Nem véletlen, hogy a híres Polgár-lányok milyen nagy eredményeket értek el (nőként elsőnek!) a sakk területén, köszönhetően a beletett hihetetlen mértékű energiának, szorgalomnak és erőfeszítésnek.
Az iskolai teljesítményt is meghatározza az önfegyelem és a kitartás, melyet kutatások is bizonyítottak. Az alábbi videóból kiderül, hogy ezt mennyire komolyan kell venni.
Nézzük meg, mi az önfegyelem és a teljesítmény ellensége.
„Lenne neki esze, csak lusta!”
Az egyik legnehezebb kérdés pedagógusok és szülők számára is a motiváció. Mönks kiegészítette Renzulli modelljét (1997), melyből ismerjük, hogy a kiemelkedő teljesítményhez szükséges a megfelelő motiváció megléte. Ezek a tényezők kölcsönhatásban állnak a környezettel, a családdal, az iskolával, a társas közeggel, elsősorban a kortársakkal. Amennyiben jelen van a motiváció, a kreativitás és a kivételes képességek, ezeket együttesen nevezzük tehetségnek.
Mit tehetünk azonban, ha azt látjuk, hogy a gyerek jó képességű és kreatív, de lusta, motiválatlan, semmihez sincs kedve?
Ha óvodás vagy kisebb
Az óvodában a semmi iránt nem érdeklődő gyermek nem vesz részt a tevékenységekben, kivonja magát a foglalkozások alól. Munkám során sajnos több ilyen esettel is találkoztam. Először az óvónők jelzik a szülőnek, majd az iskolás években jön a negatív következmény.
Mindig kérjük szakember segítségét!
Nyitottan hallgassuk meg az óvónőt, dajkát, pszichológust, mit lát a probléma gyökerének, mivel ennek a tünetnek később súlyos következményei lehetnek! Első lépésként pedig ne engedjük xbox, tablet, okostelefon közelébe, mert ezek könnyen függőséget alakítanak ki, és csökkentik az érdeklődést a hagyományos játékok iránt.
Ha általános iskolás
Egyik lehetséges ok a labilis családi háttér (pl. válás), vagy az extrém megengedő, elhanyagoló nevelés. Emellett a túlterheltség, a túlságosan nagy elvárások is motivációhiányhoz vezethetnek.
A túl sok délutáni elfoglaltság, azaz a túlterheltség is okozhat motivációhiányt.
Kisiskolás korban sikertelenség, kudarcélmény is állhat emögött.
Lehetőleg minden nap, de legalább egy héten egyszer biztosítsunk olyan nyugodt alkalmat a gyerek számára, amikor mesélhet az őt ért kudarcokról, félelmeiről, esetleg bántalmairól.
Az iskolai kiközösítés is komoly, az élet minden területére kiterjedő érdeklődésvesztést okoz.
Ha középiskolás vagy idősebb
Atinik motiválatlansága már összetettebb. Ilyenkor is fontos azonban, hogy legyen egy olyan hobbija, legyen az akár a zene, akár „csak” videók szerkesztése, vágása, mely örömmel tölti el. Ebben az életkorban a tehetséges, addig bizonyos területen kiemelkedő teljesítményt nyújtó gyerekek is lustábbak lehetnek, kevesebbet gyakorolnak, elhanyagolják a tanulást. A szülői odafigyelés, türelmes magyarázás, reális elvárások megfogalmazása lehet a kulcs a tinédzserkor nehézségeinek átvészeléséhez. A részletekben engedjük, hogy a serdülő döntsön az őt érintő kérdésekről!
Ebben az életkorban a tehetséges, addig bizonyos területen kiemelkedő teljesítményt nyújtó gyerekek is lustábbak lehetnek,
kevesebbet gyakorolnak, elhanyagolják a tanulást. A szülői odafigyelés, türelmes magyarázás, reális elvárások megfogalmazása lehet a kulcs a tinédzserkor nehézségeinek átvészeléséhez. A részletekben engedjük, hogy a serdülő döntsön az őt érintő kérdésekről! Az életkoroknak megfelelő nevelésről olvashatunk Kim Johm Payne Melegszívű fegyelmezés – Kisgyermekkortól kamaszkorig c. könyvében.
Tehetséges a gyerekem – Segíts Dumbónak!
Sokan nem hiszik el magukról az iskolai kudarcaik után, hogy bármiben is tehetségesek, jó képességűek lennének. Pedig minden gyermek érték, és bárki képes lehet szárnyalni az őt valóban motiváló tevékenységben!
Személy szerint mindig fáj a szívem, mikor azt látom, hogy valaki eltékozolja a tehetségét. A gyermekek környezetében lévő pedagógusok, felnőttek tehetnek a legtöbbet azért, hogy megfelelő táptalajt biztosítsanak a fejlődéshez. 🙂
Minden gyereknek szüksége van egy „kisegérre”, mint Dumbónak a mesében, aki töretlenül a fülébe súgja:
„Képes vagy rá!”
Még több, a képességeink kibontakoztatásához kapcsolódó érdekességet találhatsz a közösségi felületünkön: Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez!
Felhasznált szakmai tartalom
- Balogh L. (2007): Elméleti kiindulási pontok tehetséggondozó programokhoz. A Nemzeti Tehetsegsegitő Tanács, 3-5.
- Balogh L. (2012): Komplex tehetségfejlesztő programok. Didakt kiadó, Debrecen.
- Dávid M., Hatvani A., Héjja-Nagy K. (2014): Tehetségazonosítás a pedagógiában. Géniusz Műhely 1.
- Duckworth, A. L., Seligman, M. E. P. (2005): Self-Discipline Outdoes IQ in Predicting Academic Performance of Adolescents. Psychological Science, 16, (12), 939-944.
- Duckworth, A. L., Seligman, W. E. P. (2006): Self-Discipline Gives Girls the Edge: Gender in Self-Discipline, Grades and Achievement Test Scores. Journal of Educational Psychology, 98(1), 198-208.
- Fodor Sz. (2019): A csoportos képességméréseken alapuló tehetségazonosítás alapelvei és gyakorlati kérdései. Szerk. A tehetség kézikönyve. Géniusz könyvek.
- Gyarmathy, É. (2013): Tehetség és tehetséggondozás a 21. század elején Magyarországon. Neveléstudomány, 2, 90–106.
- Lassúné Nagy Z., Durgóné Benkő B., Lesku K. (2020): Tehetségazonosítás az óvodában. Wonderteam Kft.
- Zsolnai, A. (2019): A szociális tehetség és fejlesztésének lehetőségei. In P. Bajor, L. Balogh, Z. Bucsi Szabó, M. Polonkai, G. Révész (Szerk.), A tehetség kézikönyve, 560–574.
- További felhasznált tartalom érhető el itt, itt, itt, itt és itt.
Nagy Gitta
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
