gyermekrajz

A gyermekrajz egy ideovizuális (képzeletvezérlésű) ábrázolás, melyben kifejezésre juthat a gyermek képzeletalkotásának fejlődése.

Gyermekrajz fogalma

A gyermekpszichológia tudománya régóta használja a gyermekrajzokat a diagnosztikában, hiszen eszközként szolgálhatnak a gyermek belső érzelmi világának, illetve a külvilágról való gondolatainak a megismeréséhez.

Fontos megemlítenünk, hogy egy-egy rajzból még nem érdemes, és nem is lehet messzemenő következtetéseket levonni. Gyakori tévhit, hogy a szakember egyszer rápillant a rajzokra, és máris tudja, hogy mi zajlik a gyermek lelkében. A valóságban azonban a segítők mindig kontextusban vizsgálják a gyermeket és a rajzait (gyermek személyisége, családi körülményei, őt ért események stb.).

A gyermekrajz fejlődésének szakaszai

A gyermekrajzok fejlődése szakaszokban történik. A gyermekek általában 2-2 és fél éves korukban kezdenek ceruzát fogni a kezükbe, ekkor jönnek rá, hogy nyomot tudnak hagyni a papíron. Ebben a korban ide-oda húzgálják a ceruzát a papíron, annak széle még nem korlátozza őket. Ebben az életkorban nem a „rajzolás”, sokkal inkább a mozdulat az, ami örömet okoz a gyermeknek.

Firkálás szakasza

A következő szakasz a firkálás szakasza; a gyermek fokozatosan elkezd alkalmazkodni a papír szabta határokhoz. Tevékenységét már a funkcióöröm vezérli (örömét leli a papírra került vonalakban), azonban konkrét ábrázolás még nem történik.

A gyermek a firkáknak elkezd jelentést adni. Először általában a környezet kérdési alapján nevezi meg a rajzolt ábrákat, majd hozzászokik, hogy a rajzokhoz jelentés is tartozik, így már nem csak utólag, de rajzolás közben is mondogatja mit rajzol. Ebben a korban azonban még nincs tartalmi összefüggés a rajzolt vonalak és a jelentés között, a gyermek bármikor megváltoztathatja az ábrákhoz társított jelentést.

Ábrázolás

Az ábrázolás szándéka körülbelül 3 éves kor körül jelenik meg. Ebben a korban jellemző az aránytalanság (pl. az emberek nagyobbak, mint a ház), és az érintkezés ábrázolásának hiány (pl. a kalap az ember feje fölött van a levegőben). Az irányok gyakran véletlenszerűek, a tárgyaknak nincs meg a valóságban megszokott elrendezése (juxtapozíció).

Intellektuális realizmus

A gyermekek 5 éves korukra általában leküzdik a technikai nehézségeket, és kezdetét veszi az intellektuális realizmus időszaka.

Ebben az időszakban az ábrázolás módját azt határozza meg, hogy a gyermek mit tud a világról. Nem úgy rajzolja a tárgyakat, ahogyan látja őket, hanem az alapján, ahogyan elképzeli, társítja őket (pl. az ágyban alszik egy kislány, kezében egy csokor virág – arról álmodik). A lerajzolt tárgyak gyakran átlátszóak (a pilóta átlátszik a repülőgép testén), az ábrázolás gyakran többszempontú (a ház több oldala egy síkban van).

Szemléleti realizmus

Ezek a jellegzetességek általában 10 éves korra eltűnnek, és kezdetét veszi a szemléleti realizmus szakasza. A gyermek már azt rajzolja le, amit lát, és úgy, ahogyan látja. Jellemző a „lent”-„fent” jelentésű ábrázolási elemek (fönt napocskával jelöli az eget, lent egy vonallal a talajt).