önbecsülés

Az önbecsülés szintje azt fejezi ki, hogy mennyire becsüljük, szeretjük önmagunkat.

Önbecsülés fogalma

Az önbecsülésre a jelenfókusz jellemző, és általában véve affektív elemként írható le.

„Becsülöm azt a személyt, aki itt és most olvassa-e sorokat?” „Tisztelem és szeretem önmagam, úgy ahogyan vagyok, teljes egészében?”

a magabiztosság az önbizalomra épül; az önbizalom pedig az önértékelés és az önbecsülés függvénye.

A svéd Maarit Johnson és az amerikai Jennifer Crocker szerint az önbecsülés egyik formája az, amivel rendelkezünk, a másik pedig az, amire törekszünk.

Önbecsülés, amivel rendelkezünk

Ezt a formát úgy írhatnánk le, hogy önbecsülésünknek létezik egy alapszintje: mintha öröktől fogva éreznénk önmagunk alapértékét. Szinte függetlenül attól, hogy mit teszünk, milyen helyzetben vagyunk, valahol „belül” olyannak éljük meg magunkat, akinek fix pozíciója van egy láthatatlan belső értékskálán, ami a nagyon rossztól/értéktelentől a nagyon jóig/értékesig terjed.

Az alapönbecsülés későbbi működését úgy kell elképzelni, mint egy vészcsengőt. Ha egy helyzet „működésbe hozza”, – pl. szeretnénk tetszeni valakinek, vagy szeretnénk elnyerni egy jó állást – éles hangon figyelmeztet bennünket belénk vésődött alapértékünkre.

Önbecsülés, amire törekszünk

Az önbecsülésnek nemcsak a fent leírt – viszonylag stabil – formája létezik. Egy másik – sokkal dinamikusabb – mechanizmus is kiválthat önértékérzést. Arról van szó, hogy a céljainkkal kapcsolatos sikereink és kudarcaink alapján az értékességünk is mérlegre kerül. Szinte mindegy, ki tűzte ki a célt, mi magunk vagy valaki más – ha elértük, önbecsülésünk nő, ha nem, akkor csökken. Ez az önbecsülési forma tehát mindig valami külső feltételtől függ, ezért „feltételes”, „külső”, „kiérdemelt” stb. önbecsülésnek nevezték el a pszichológusok.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• V. Komlósi A. (2014): Mennyit ér az önbecsülés? Mindennapi Pszichológia (5).