A „stress” szó angol eredetű, jelentése nyomás, feszültség, erőfeszítés. A nem specifikus ingerekre (azaz a stresszorokra) az emberi szervezet nem specifikus módon, egy általános adaptációs szindrómával reagál.
Stressz fogalma, folyamata
A stressz folyamata három szakaszból áll: az alarm, más néven vészreakcióból; az aktív ellenállás fázisából; majd a kimerülés állapotából.
- Az alarm reakció a „stressz ingerre” jelenik meg. Az alarm reakció lényege, hogy a szervezet energiatartalékai mobilizálódnak (szimpatikus idegrendszer aktívvá válik: vérnyomás emelkedés, pulzusszám emelkedés, vércukorszint emelkedés stb.), a szervezet felkészül az alkalmazkodásra: „harc vagy menekvés”.
- Az aktív ellenállás fázisában a szervezet további energiatartalékokat szabadít fel, azonban ezeket nem pótolja, tehát ezek a tartalékok kezdenek kimerülni, így egy idő után a szervezet ellenálló képessége csökken.
- A harmadik szakasz, a szervezet kimerülésének szakasza, amely súlyos esetben halállal is végződhet.
Az alarm reakció nem káros önmagában, ez a fizikai, és a pszichikai fejlődés feltétele. Krónikus stressz hatására azonban a hormonháztartás és vegetatív idegrendszer egyensúlya felborul, aminek következményei lehetnek a szív- és érrendszeri betegségek, fekélybetegségek, fejfájás, magas vérnyomás és bizonyos mozgásszervi betegségek is a tartós izomfeszülés miatt (Valló és Nemes, 2000).
Selye János szerint a stressz az „élet sója”, hiszen küzdelmek, megoldandó helyzetek nélkül az életünk unalmas, színtelen lenne, a személyiségünk nem fejlődne.
Ezeket a fejlődésünket elősegítő kihívásokat eustressznek vagyis „jó stressznek” nevezzük. Az ilyen helyzetek az egyén megküzdési lehetőségeit nem haladják meg, ugyanakkor fizikai, pszichikai aktivitást váltanak ki, amelyeket az egyén pozitívnak értékel.
Ezzel ellentétes hatású a distressz, vagyis a „rossz stressz”. Ez az, ami pusztítja a szervezet fizikai és pszichikai energiáit. Az ilyen helyzetekhez való alkalmazkodás meghaladja az egyének megküzdési képességeit, károsak, ezért kerülendők.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
- Dr. Budavári-Takács I. (2011): A konfliktuskezelés technikái. Szent István Egyetem.
- Valló Á., Nemes J. (2000): Menedzserbetegségek. Budapest: BV Lap- és Könyvkiadó Kft.