A felelősség megoszlása a segítségnyújtást kiváltó, mindenki által érzett normatív nyomás csökkenése mások jelenlétében.
Felelősség megoszlása
Ugyanúgy, ahogy néhány tényező (pl.: a modellek, a közvetlen felszólítás vagy az éntudatosság) aktiválhatja a segítő viselkedés normáit, más tényezők csökkenthetik a nyomást.
A felelősség megoszlásának jelenségére Kitty Genovese esete világított rá 1964-ben. A hölgyet rablótámadás érte az utcán, fényes nappal. Genovese súlyos szúrt sérülést szerzet, majd segítségért kiáltott. A nyomozás szerint minimum 38 ember hallotta a segélykiáltásokat, vagy látta a támadás részleteit, azonban senki nem segített. Kitty belehalt a sérüléseibe.
Két szociálpszichológus, Darley és Latané (1968) szerint az emberek passzív magatartása a több szemtanú jelenlétére vezethető vissza (járókelő-effektus – bystander effect). Ez befolyásolta a döntésüket abban, hogy a segítségnyújtás az ő felelősségük-e vagy sem. A pszichológusok vélekedésüket kutatásokkal is alátámasztották – noha napjainkban nem sikerült megismételni az eredményeket, így magát az elméletet is sokan támadják.
Vajon valóban egy téves elméletről van szó, vagy csupán az emberiség változásáról? Esetleg a körülmények különbözőségei okozzák az eltérő kimeneteleket?
Felhasznált szakirodalom
- Darley, J. M., Latane, B. (1968): Bystander intervention in emergencies: Diffusion of responsibility. Journal of Personality and Social Psychology, 8(4), 377-383.
- Smith, E. R., Mackie, D. M. (2004): Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.