társas összehasonlítás elmélete

A társas összehasonlítás elmélete szerint az emberek saját jellemzőiket a másokkal való összehasonlításból ismerik meg és értékelik.

A társas összehasonlítás fogalma

A társas összehasonlítás jelensége már óvodáskortól jelen van, de jelentősége az életkor előrehaladtával nő. Amikor például a diákok a társaik jelenlétében dolgoznak, már a többiek puszta jelenléte is versengő tanulási helyzetnek tekinthető, amely beindít egy versengő kört. Társas összehasonlítás tárgya lehet bármi, az iskolai tanulástól teljesen független tényező is, például az, hogy ki kivel barátkozik, ki mit hoz tízóraira, milyen az iskolatáskája, van-e mobiltelefonja stb.

A társas összehasonlítás típusai

• Az ún. felfelé hasonlítás olyan összehasonlítási másik kiválasztása, aki az adott dimenzióban jobb, s aki meg tudja tanítani az egyént arra, hogyan teljesítsen kiemelkedőbben, aki arra ösztönzi, hogy több és jobb legyen.
• A lefelé hasonlítás esetében az egyén olyan személyeket választ, akiknél önmagát a veszélyeztetett dimenzióban értékesebbnek ítélheti:  amikor az egyén úgy érzi, hogy önértékelését veszély fenyegeti, olyan helyzeteket keres, amelyekben biztosan és látványosan tud győzni.

A túlzott összehasonlítás (akár lefelé, akár felfelé irányul) azonban könnyen torzításba csaphat át, ami lerombolhatja az önbecsülésünket.

Ahogyan Fülöp Márta pszichológus mondja „az ember mindenféle dimenzióban összehasonlítható másokkal, de abban az egyediségben, abban a személyiség-képesség-életsors kombinációban, ami ő, természetesen nem. Ebből a szempontból mindenki önmagában vett egyedi jelenség, aki csak a saját élete perspektívájában ítélhető meg és értékelhető”.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• Fülöp M. (2001): A versengés szerepe. Új Pedagógiai Szemle.