internalizáció

Az internalizáció az a folyamat, amelynek során a tapasztalatok külső, kulturális rendje olyan belső pszichológiai folyamatokká alakul át, melyek végül is az emberi viselkedés rendszerének alapjául szolgálnak.

Internalizáció fogalma

Az internalizáció elkerülhetetlen a sikeres szocializáció szempontjából (vagyis ahhoz, hogy a gyerek a társadalom elfogadott tagjává váljon). A gyerekeknek képesnek kell lenniük és akarniuk kell úgy viselkedni, hogy azt mások elfogadhatónak találják.

Az internalizáció egész életünk során fontos szerepet játszik az életünkben, fejlődésünkben. A kisbabák rengeteg új ingerrel találkoznak, amelyeket belsővé tesznek. A folyamat során mentális reprezentációkat alakítanak ki új fogalmakról, emlékekről, információkról, amelyek elraktározódnak és más hasonló információkkal kerülnek kapcsolatba. A kialakult tudás folyamatos akkomodáció és asszimiláció folyamatán megy keresztül, azaz alakul az újabb információk szerint vagy beépíti a már meglévő sémákba az új ingereket. 

A korai években rengeteg tudást sajátítanak el a gyerekek, így például a szociális normákat is. Ezek szükségesek ahhoz, hogy megfelelően tudjanak viszonyulni társaikhoz és a társadalomba sikeresen integrálódjanak. Freud szerint a normák, szabályok és fenyítések internalizációja következtében 5 éves kor körül egy új ágens alakul ki a gyermekekben, amelyet szuperegónak nevezünk. Ez egy olyan énrész, amely az analitikus elmélet szerint irányítja a személy viselkedését úgy, hogy az megfeleljen a társadalmi, kulturális normáknak.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C. Hilgard, E.(2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.