társas serkentés

A társas serkentés nem más, mint a mások puszta jelenlétének teljesítménynövelő vagy teljesítménygátló hatása.

Társas serkentés fogalma

Zajonc (1965) szerint a társas serkentés hatása azon alapul, hogy mások jelenlétében növekszik az arousalszintünk: vagy azért, mert értékelhetnek minket, vagy mert elterelik a figyelmünket. Ez bizonyos viselkedéseket megkönnyít, másokat viszont megnehezít.

Társas serkentés és társas gátlás: a minimális kölcsönös függés hatásai

Az arousal serkenti a teljesítményt azokban a viselkedésekben, amelyek nagyon jól hozzáférhetőek, mert egyszerűek, jól begyakoroltak vagy jól megtanultak (ezt nevezzük domináns válasznak. Például ilyen lehet a mások jelenlétében való edzés; vö. Triplett, 1981; Guerin, 1986).

Ugyanakkor gátolja a teljesítményt olyan viselkedésekben, melyek összetettek, nehezek vagy újak (nem domináns válaszok, pl.: színpadon állni reflektorfényben, nehéz matematikai feladvány; vö. Guerin, 1986).

Zajonc azt feltételezte, hogy mások fizikai jelenléte veleszületett módon vezet az izgalom növekedéséhez.

Társas serkentés és önértékelés

Önértékelésünk legalább annyira függ mások véleményétől, mint attól, hogy mi mit gondolunk magunkról. Ezért van az, hogy gyakran aggódunk: vajon potenciális megfigyelőink ítélkeznek-e rólunk.

Rosenberg (1969) megerősítette, hogy az olyan személyek jelenléte, akik ítélkezhetnek rólunk, értékelési feszültséget kelt bennünk, és ez a feszültség úgy változtatja meg teljesítményünket, ahogy azt a társas serkentés elmélete megjósolta.

Felhasznált szakirodalom

• Guerin, B. (1986): The effects of mere presence on a motor task. Journal of Social Psychology, 126, 399-401.
• Rosenberg, M. (1969): The conditions and consequences of evaluation apprehension. In R. Rosenthal, R. L. Rosnow (szerk.), Artifact in behavioral research (279-349). New York: Academic Press.
• Smith, E. R., Mackie, D. M. (2004): Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• Triplett, N. (1981): Mozgást elősegítő tényezők az iram megszabásában és a versenyben. In Csepeli Gy. (szerk.), A kísérleti társadalomlélektan főárama (36-51). Budapest: Gondolat.
• Zajonc, R. B. (1965): Social facilitation. Science, 149, 269-274.