Lexikon

Pszichológiai fogalomtár

Pozitív Pszichológiai Magazin

Tippek a tanulási motiváció erősítéséért pedagógusoknak

Pedagógusként számtalanszor szembesülhetünk azzal a problémával, hogy a gyerekek alulmotiváltak a tanórákon. Sokféle módszer létezik arra, hogyan alakítsunk ki hajlandóságot és érdeklődést a diákokban a tanulás irányába. De mi is a tanulási motiváció, és hogyan tudjuk erősíteni ezt? Cikkünkben ezzel kapcsolatos tippeket és ötleteket osztunk meg. Pocsai Borbála pedagógus írása.

Tapasztalt vagy kezdő tanárként is találkozhattunk azzal a helyzettel, hogy a gyerekek nem motiváltak a tantárgy felé, hogy motivációjuk épp másfelé irányul (például az utcán / udvaron sétáló emberek csodálására, vagy a padtárs füzetének kipingálására) és nem arra, amire mi szeretnénk. Nem könnyű tanulásra késztetni a diákokat, az online tér pedig még nagyobb nehézségek elé állította a pedagógusokat.

Egy jó tanár meg tudja győzni tanítványait, hogy a tanulás nem kötelesség, nem a szabadság korlátozása, hanem kaland, és olyan hatalmas szabadság kulcsa, amelyről korábban nem is álmodtak.

Pam Brown

Mi is az a motiváció?

A motiváció általánosan fogalmazva egy cselekvés háttere és mozgatórugója, amely beindítja és irányítja a viselkedést (Kollár, 2004). Alapvető funkció például az önfenntartás (éhség, szomjúság stb.), amikor biológiai veleszületett motivációkról beszélhetünk, és a túléléshez szükséges igényeink kielégítése a cél.

De iskolai keretben megjelenő magasabb cél irányában (tanulás) kialakuló késztetés is lehet, például amikor az egyik diák nagyon szereti az állatokat, ezért ő nagyon figyel a természetismeret órákon, amikor állatokról van szó.

Vagy másik oldalról megközelítve, ha egy osztályt tanító tanár attitűdje közömbös a tanítás és tantárgya iránt, ez hatással van a diákok hozzáállására és azt eredményezheti, hogy nem lesznek motiváltak.

A motiválás a tanár tevékenysége, amely során felébreszti a tanulóban a tanulási kedvet.

Ehhez azonban szükségünk van a motiváció, a helyzet és az elérhető gyakorlatok ismeretére.

A tanulási motiváció jellemzése

A movitáció nagyon összetett, és elemzését többféleképpen lehet vizsgálni. Abból a megközelítésből, hogy a tanulási motiváció már nem egy alapvető fiziológiai szükségletet (alvás, étkezés) kielégítő késztetés, meg lehet különböztetni extrinzik és intrinzik motivációt.

tanulási motiváció - földgömb körül tanár és diákok

A külső és belső motiválás másképpen hat.

Az előbbinél (extrinzik motiváció) többségében valamely külső tényező adja a mozgatórugót, például valami jutalom, míg az utóbbinál (intrinzik motiváció) például maga a tanulás öröme vagy a kíváncsiság, tehát valamely belső késztetés indítja el a cselekvést. Ahhoz, hogy sikeresen tudjuk erősíteni a tanulási motivációt, nem szabad csak a külső tényezőkre hagyatkoznunk (pl. jegyek, vagy büntetés formájában). 

A külső és belső motiváció között nem éles a határ, extrinzikhez tartoznak pl. azok a beépített viselkedésbeli elemek, amelyek aztán belső erőként kontrollálnak. Sőt általánosságban elmondható, hogy a két tényező ötvözve egyszerre van jelen, ezért a belső motivációra nagy hangsúlyt kell fektetnünk a tanítás során (Fel kell ébresztenünk a kíváncsiságot!).

Szükségletpiramis

Maslow-féle piramis szintjei.

A humanisztikus nézőpont egyik vezető alakja, Maslow megalkotta piramisát, amelyben az emberi szükségleteket ábrázolta. Ezek kielégítéséhez is elengedhetetlen a cselekvésre késztetés. Azonban a piramis szintjei általában egymásra épülnek, így először ki kell legyenek elégítve az alacsonyabb rendű tényezők – mint a fiziológiai igények, a biztonságigény, a hovatartozás igénye, és az elismerés igénye –, hogy a magasabb rendű igények is megjelenjenek, mint a tudás iránti vágy (kognitív igény).

Gondoljunk csak bele, mi is nehezebben tudunk a munkánkra összpontosítani, ha mardos az éhség, így érdemes ezt is figyelembe venni óráinkon,

pl: közvetlenül ebédszünet előtt nehezebb lesz a diákokat komoly feladatokra késztetni – így felhívhatjuk a figyelmüket arra, hogy hozzanak magukkal egy almát vagy müzliszeletet.

Mi befolyásolhatja diákjaid motivációját?

Magát a cselekvésre késztetést is rengeteg dolog befolyásolja. Egyik legfontosabb, órákon is jelenlévő tényező: a tanítási óra légköre. Ebbe beletartozhat a pedagógus jelenléte, személyisége és hozzáállása, az osztálylégkör (támogató / kiegyensúlyozott vagy feszült), illetve maga a tananyag természete.

mosolygó tanárnő tanulási motiváció

Egy széles mosoly, egy kedves hozzászólás, és jobb lesz a munkakedv!

Feszült és indulatos pedagógus együttműködés helyett gyakrabban tapasztalhat ellenállást a diákok részéről. Persze mindenkinek lehetnek rossz napjai, vagy nehéz időszakai, de tanárként kiemelten fontos mentális egészségünk ápolása. A tananyagot ugyan nem mi választjuk, és a kevésbé érdekes, esetleg nehezebb, szárazabb anyagokat is át kell adnunk a gyermekeknek. Ilyenkor jól lehet kompenzálni hozzáállásunkkal, vagy színes feladatokkal.

Egyénre vonatkozóan számtalan tényező befolyásolhatja a gyerekeket. Például milyen közegből érkezett, milyen szülői támogatásban részesül, mennyire van tisztában saját képességeivel, mennyire egészséges fizikálisan és mentálisan.

osztály jelentkezik

Sikeres módszereket alkalmazva nagyfokú motiváltságot érhetünk el a tanórán.

Pedagógusként körültekintően érdemes foglalkozni a gyerekekkel, és amennyiben van lehetőségünk rá, minél jobban ismerjük meg őket, így megtalálhatjuk motivációjukhoz a legmegfelelőbb eszközöket és módszereket.

A teljesítményszint...

Mindenkiben benne van a sikerre való törekvés, bár ezt jelentősen befolyásolhatja a családi háttér, a gyerek személyisége, illetve olyan külső hatások, amelyek miatt az évek alatt változhat a teljesítményre irányuló motiváció.

Minden embernek természete, hogy törekszik a tudásra.

Arisztotelész

A teljesítményszint igénye egyénenként változó, a siker elérése vagy a kudarc elkerülése egy motivációs forrás lehet. Az egyik diák a bonyolult kérdések helyes megválaszolásában érzi a sikerességet, és ezért készül fel alaposan (sikerorientált), a másik diák pedig attól fél, hogy rossz jegyet kap, vagy hogy nem sikerül megoldani egy feladatot, ezért szintén nagyon alaposan felkészül (kudarckerülő). 

A sikerorientáltak nem kedvelik a túl könnyű és a túl nehéz feladatokat, ezért a közepes nehézségű feladatokat választják amelyeknél kihívás és a reális siker esélye is megjelenik. A kudarckerülők a könnyen és biztosan megoldható feladatokat kedvelik, illetve a nagyon nehezeket, hiszen ha nem sikerül megoldani, rá lehet fogni a feladat nehézségére.

A folyamatos sikerek emelik a teljesítményszintet, míg a kudarcok sorozata csökkenti, tehát ha valaki sorozatosan könnyű feladatot kap, az egyre nehezebb feladatokra vágyik, mivel a számára túlságosan könnyűek nem tartalmaznak kihívást. Míg ha folyamatos kudarcok érik a diákot, mert nem tudja megoldani a feladatokat, akkor a kevesebb és könnyebb feladatok felé fog fordulni. 

Tanárként nagyon fontos, hogy megfelelően tudjuk meghatározni az adott osztály és tanulók képességeit, és ahhoz alakítva egészséges egyensúlyban tudjuk tartani a sikerek és kudarcok egyensúlyát.

Természetesen ezek az igényszintek változhatnak idővel, illetve számos dolog befolyásolhatja őket. Előfordulhat olyan is, hogy egy magas teljesítményű gyermek átmenetileg, vagy tartósan alulmotivált. Ebben az esetben is nagyon fontos, hogy körültekintően járjunk el és a probléma megoldásra kerüljön.

Milyen motiválási módszereket alkalmazhatsz a gyakorlatban?

Most, hogy már részletesebben tudjuk, mi az a tanulási motiváció, mi és hogyan befolyásolhatja, nézzük meg milyen módszerekkel és hogyan tudjuk erősíteni azt. A tanórákon és azokon kívüli tevékenységeket is figyelembe kell vennünk, illetve ne felejtsük el, hogy nemcsak a tananyag segítségével és ahhoz kapcsolhatóan motiválhatunk, hanem az emberi tényezőnek is hatalmas szerepe van ebben!

1. Érdemjegyek

Alapvetően az oktatás a mérés-értékelésre épül, és általában érdemjegyek formájában történik, ami külső motivációként hat (egy ötöst kapni mindig büszkeség). Ez a formája a visszajelzésnek tárgyilagosan informálja a tanárt, a szülőket és a diákokat is a tudásról, azonban reális képet nem ad róla. Például egy hármas egészen más tudást tükröz egy erősebb iskolában, mint egy gyengébben, de akár  a különböző tagozatok és fakultációk is különböző szinteket takarhatnak. 

A gyerekekben az érdemjegyek szorongásforrások lehetnek a folyamatos teljesítményigény miatt, illetve konfliktusokhoz vezethet az egymás közötti jobb jegyekért való versengés, vagy épp a tanár igazságtalan elbírálása. A kudarcélmények megjelenése rossz jegyek esetén csökkenthetik a diákok kreativitását és az önbecsülését.

Egy rossz nap, vagy figyelmetlenség eredménye egész évben ott fog virítani az ellenőrzőben egy nem túl jó jegy formájában. A jegy mellé nem lesz odaírva, mi volt az oka a diák pillanatnyi teljesítményromlásának, viszont az év végi átlagnál ugyanúgy számítani fog, mint bármelyik másik jegye.

Az értékelést érdemes színesíteni, és elrugaszkodni a hagyományos értékelési rendszertől, például kicsiknél jól működik a pirospont-rendszer, illetve a matricák, nyomdák is nagy sikereket érhetnek el. Az idősebbeknél pedig a gamifikáció módszerével játékossá tehetjük a jegyek megszerzését egy pontrendszeren keresztül!

2. Dicséret és bátorítás

Adja magát, hogy tanórán a dicséretekkel nagy hatást tudunk kifejteni a diákokra; ez gyakorlatilag az egyik leghatékonyabb módszer. Érezhető, mikor egy gyerek a pozitív visszajelzéseinkre megtáltosodik, és különösen aktív lesz az óra hátralevő részében. Használjuk bátran, de következetesen az olyan kifejezéseket, mint „Csak így tovább”, „Jó látni, hogy mindenki aktívan dolgozott!”, „Ügyesek megoldottátok ezt a feladatot!”

Még hatékonyabbak azok a dicséretek, amelyek az erőfeszítést értékelik, illetve konkrétan megfogalmazzák azt a viselkedést, amiért az elismerés jár. Így a gyerekek össze tudják kapcsolni a konkrét cselekvést a pozitív visszajelzéssel. Részesítsük előnyben azokat a dicséreteket, amelyek a képességek helyett a befektetett munkát, a fejlődést hangsúlyozzák. Ezzel azok a diákok is kaphatnak pozitív visszajelzést, akik ugyan az átlag alatt teljesítettek, azonban saját képességeikhez mérten javultak.

3. Jutalmazás

Próbáljunk inkább a jutalmakkal motiválni, mintsem a büntetésekkel: a helyes cselekedetet jutalmazzuk, ne a rosszat büntessük. Jobb hatást és hozzáállást kaphatunk, ha inkább a pozitív következményekre fektetjük a hangsúlyt, hiszen azt már eleget hallottuk, mi lesz akkor, ha megszegjük a szabályokat.

Például samponreklámokban is gyönyörű, fényes, lobogó hajkoronákkal mutatják be a termék hasznosságát, nem pedig azzal érvelnek, hogy ha nem használunk sampont milyen zsíros és erőtlen lesz a hajunk.

Mutassunk rá a cselekvések pozitív következményeire: „Ha most nagyon idefigyeltek, otthon már nem kell ismételnetek!” „Ha mindenki gyorsan elvégzi a feladatot, előbb elengedlek benneteket ebédelni!" „Ha most idefigyelsz, és megérted a magyarázatom, egy csomó időt megspórolsz magadnak!"

4. Csoportképzés

Fel sem kell sorolnom a csoportmunka számos pozitív hatását, de motiváló erejét kiemelném. Ha megfelelően osztjuk be a gyerekeket és megfelelő feladatot kapnak, gyakorlatilag egymást tudják motiválni a tanulás során.

csoportmunka középiskolások - tanulási motiváció

A csoportmunka alkalmazásával nagyban hozzájárulunk a közösségek kialakulásához.

A csoportösszetétel a csoportmunka céljától függően változhat. A legoptimálisabb talán az, ha random módon heterogén csoportokat alkotunk, tehát vegyes képességű vagy érdeklődésű gyerekek dolgoznak együtt. Azonban amennyiben meg tudjuk oldani, hogy olykor az azonos képességű / érdeklődésű fiatalok kerüljenek egy csoportba – és ennek megfelelően tudunk minden csoportnak differenciált feladatokat adni -, úgy a gyengébb képességűek sem érzik majd elnyomva magukat csoporton belül, aktívan fognak dolgozni, ezáltal a motivációjuk is nőhet.

Ehhez azonban olyan osztályközösség szükséges, amely együttműködő, ahol a diákok nyitottak egymás felé, és konfliktusoktól mentes közeget alkotnak.

5. Játék!

Mindenféle olyan interaktív játékos módszert érthetünk ide, amely segítségével taníthatunk. Legyen az akár szerepjáték vagy szimuláció, akár egy kvízen keresztüli verseny, vagy egy tematikus társasjáték (pl. honfoglaló), sőt a saját elképzeléseink szerint is alakíthatunk egy játékot a tanulás érdekében. Számtalan alkalmazás és oldal létezik amelyekkel fűszerezhetjük óráinkat, íme pár példa:

A gyerekek anélkül tanulnak, hogy észrevennék, és anélkül motiváltak, hogy ez tudatosult volna bennük. A versenyszellem és a játék öröme motiváló erővel bír, miért ne használnánk ezt fel óráinkon?

6. Indoklás

Válasz a „Miért kell ezt csinálnunk?” kérdésre. Ha elmagyarázzuk nekik, miért fontos az adott feladatot teljesíteni, nagyobb lelkesedéssel kezdhetnek hozzá és megelőzhetjük a „Minek kell ezt nekem megtanulni?” dacos megnyilvánulásokat. Ugye, hogy mennyivel jobb úgy dolgozni, hogy tudjuk miért kell csinálnunk azt, amit? Emellett építi a jó tanár-diák viszonyt, hiszen ezzel partnerekként kezeljük őket, bevonjuk a tanítás-tanulás folyamatába.

Fontos azonban érdemleges, kielégítő választ találni, hiszen az „ez van benne a tanmenetben" indok nem fogja meghatni őket. Világítsunk inkább rá arra, hogy ez miként vesz részt fejlődésükben, milyen kompetenciáik fognak ezzel csiszolódni.

7. Másság elfogadása

Nagy motiváló erővel hat a tanár mint személy, ezért kiemelt fontosságú, hogyan viszonyulunk a gyerekekhez. Fogadjuk el őket olyannak, amilyenek: értékeseknek, önállóaknak és jogokkal rendelkezőknek, akiknek megbízunk képességeiben, fejlődésében, önmegvalósításában. Természetesen nem kell tűrni az áthágásokat, de ha feltétel nélküli elfogadással, empatikusan állunk a gyerekekhez, meghálálják.

Ha a diákok megkapják környezetünkből az elfogadást, egészségesebben tudnak viselkedni, azonban ha a környezet kritizál, és nem tisztel, akkor elutasítás és védekezés lesz rá a válasz. Ez nem csupán a motiválás tekintetében fontos, hanem a nevelés része.

8. Mozduljunk ki!

A változatosság gyönyörködtet, szól a mondás, így amennyiben erőforrásainkhoz mérten lehetséges kimozdulni a megszokott tanteremből, próbálkozzunk meg a helyszínváltozás adta lehetőségekkel. Egy új környezet a tanulás és az órák monotonitását töri meg, ezáltal segít új lendületet adni az információk befogadásához.

A terepi munka gyakorlatiassága motiváló erővel bír az elméleti síkon tanult tudásanyaggal szemben. Egyes tantárgyak esetében látványos órákat lehet tartani akár az iskola kertjében is, míg másoknál egy múzeumi látogatás dobhat sokat a gyerekek hozzáállásán.

9. Segítség

Egyes gyerekeknek biztonságérzetet adhat, ha kihangsúlyozzuk, bármikor segítünk a feladatban, amennyiben valaki elakad. Ha valakinek kérdése van a feladat megoldása közben, tegye fel a kezét, segítek!" Egyes tanulók, akik szorongást élnek át egy feladat elkészítésekor, vagy épp nem bíznak képességeikben, hamar feladják vagy neki se vágnak az elsőre nehéznek tűnő feladatoknak. 

Azzal, hogy biztosítjuk őket támogatásunkról, áthidalhatjuk ezt az akadályt, azonban figyelni kell arra, hogy a segítség rövid és problémacentrikus legyen, a tanóra nem korrepetálásra van kitalálva.

+1 Tipp

„Lelkizés"

Előfordulhat, hogy egyszerűen nem tud figyelni egy osztály valami más friss történés / atrocitás miatt, ami érte őket. Mi magunk se tudunk úgy koncentrálni, és legkevésbé sem rávenni magunkat feladatunkra, ha nem sokkal ezelőtt valami felkavaróban volt részünk. Hallgassuk meg a gyerekeket, empatikusan és diplomatikusan reagáljunk mondandójukra. Amikor pedig kibeszélték magukból a problémát (lehetőleg röviden), fokozott figyelmükkel fognak megjutalmazni bennünket.Ha szükséges értesítsük az osztályfőnököt.

A felsorolt módszerek változatos alkalmazásával fenntarthatjuk a gyerekek motivációját, de ezeken felül bátran próbálkozhatunk még mással is. Akkor se csüggedjünk, ha nem sikerül tanulásra késztetni minden diákunkat. Minden tanóra, minden tantárgy, minden osztály és minden gyerek más. A tanítás komoly feladat elé állítja a pedagógusokat a tanulási motiváció tekintetében, de a kitartó munka halmozottan kifizetődhet!

Felhasznált szakmai tartalom

  • Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
  • N. Kollár K., Szabó É. (2004). Pszichológia pedagógusoknak. Budapest: Osiris Kiadó.
  • N. Kollár K., Szabó É. (2017). Pedagógusok pszichológiai kézikönyve I.-III. Budapest: Osiris Kiadó.
  • Rétallérné Görbe Éva (2009). Tanulás felsőfokon – Tanulásmódszertan. Budapest: Általános Vállalkozási Főiskola
  • Tóth L. (2005). Pszichológia a tanításban. Budapest: Pedellus tankönyvkiadó. 155-170.

Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal is! 😉

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: print
Nyomtatás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: print
Skip to content