Bár napjainkban egyre nyíltabban beszélünk számos tabutémáról, a szexualitással kapcsolatos kérdésekre még mindig gyakran csak ködös válaszok érkeznek. Mit, hogyan és mikor érdemes mondani a gyereknek? Vajon tudja, hogy valójában nem a gólya hozza a babát? Mik azok a kötelező puszik? Cikkünkben a szexuális nevelés témakörét járjuk körbe, és olyan fontos alapelveket mutatunk be, mint a fehérneműszabály. Konyári Ildikó írása.
Sokunk emlékeiben úgy él a felvilágosítás, mint egy rendkívül kellemetlen beszélgetés. Eszünkbe juthatnak az iskolai tanórák is, amelyeket egy védőnő tartott, és az elrettentő képek a nemi úton terjedő betegségekről. De vajon valóban így kellene először hallania a gyereknek a testi szerelemről? És vajon tényleg ekkor hallana róla először?
Felvilágosítás vagy szexuális nevelés?
Fontos különbséget tennünk a felvilágosítás és a szexuális nevelés között. Előbbi egy edukatív (oktatási célú), egyirányú beszélgetést jelent, ahol a felnőtt célzottan nyújt információt a fiatalnak a nemi működésekről, a szexualitásról. Ezek a beszélgetések általában nem veszik figyelembe a gyermek életkori sajátosságait és a jelenlegi tudását a témáról. Feltételezik, hogy a gyermek semmilyen információval nem rendelkezik a kérdésben. Az igazság viszont az, hogy a legtöbb esetben, mire ezek a bizonyos nagy beszélgetések vagy felvilágosító órák sorra kerülnek, már igencsak bő tudásanyag áll a fiatal rendelkezésére.
Olykor ez a tudás egészen messze áll a valóságtól. Hogy miért is? Elsősorban a megbízhatatlan források miatt. Minden gyermek kíváncsi, szeretné megismerni az őt körülvevő világ működését. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy
ha egy gyermekben kérdés merül fel, arra bizony meg fogja keresni a választ.
A legkönnyebben elérhető információs csatornák pedig nem mások, mint saját kortársai, testvérei vagy esetleg az internet.
Az a bizonyos „nagy beszélgetés”
Beláthatjuk tehát, hogy az a bizonyos „nagy beszélgetés” nemcsak kellemetlen lehet, hanem megkésett is. Ezzel szemben, már egészen kicsi kortól kezdve fokozatosan megtaníthatjuk gyermekünket arra, hogy a testének mely részei milyen funkciókat töltenek be, hogy a saját testéért ő a felelős, és korának megfelelő módon beszélhetünk neki a nemi működésről és szerepekről. Ezt a folyamatot szexuális nevelésnek nevezzük, és már jóval korábban elkezdődik, mint ahogyan azt gondolnánk.
Már az egészen korai időszakban eltérő elvárásokat támasztunk a fiúkkal és a lányokkal szemben.
Kutatások bizonyítják, hogy a szülők eltérő elvárásokat támasztanak a kislány és kisfiú babájukkal szemben, erre pedig reagálnak a babák, sőt, már a pocaklakók is (Stern és Karraker, 1989). Jutalmazzuk a kislány babát, amiért a rózsaszín takarót választotta, ám gyorsan kicseréljük kékre, ha a kisfiú kezében látjuk. Megdorgáljuk a gyermeket, amiért a strandon lehúzta a fürdőruháját.
Ezeknél a hétköznapi eseményeknél folyamatosan megtanítjuk gyermekünknek, hogy mi a különbség fiúk és lányok között, hogyan kell viselkednie a fiúknak és a lányoknak, melyek azok a testrészek, amelyeket eltakarunk, ha nem egyedül vagyunk.
A továbbiakban olyan elvekről és szabályokról írunk, amelyekről mindenképpen fontos beszélnünk a gyermekeinknek. Ilyenkor különösen érdemes arra is odafigyelnünk, hogy a hallott információ optimális legyen a gyermek számára, azaz kapjon kielégítő választ a benne felmerülő kérdésekre, viszont ne fogalmazzunk számára még nehezen érthető, nem megfelelő módon.
I. „Adj egy puszit a vendégnek, ne légy undok!”
Kultúránk fontos eleme az ismerősök, rokonok puszival való köszöntése. Ez a gesztus a legtöbb családban teljesen természetes, és alapvetően semmi gond nincs is vele, a legtöbb gyermeknek sem okoz gondot. Vannak azonban olyan csöppségek, akik kifejezetten neheztelnek a kötelező puszik miatt. Nem szívesen adnak, és ellenkeznek, ha adni próbálnak nekik.
Fontos elismerni, hogy minden gyermek személyisége más és más. Néhány hiedelemmel ellentétben, a kötelező puszik erőltetése nem tanít udvariasságra, pusztán arra, hogy a felnőttnek minden esetben szót kell fogadni, még akkor is, ha a teste számára nem komfortos az, amit a másik csinál. Később ez a tudás jelent majd mintát a számára.
Ha egyértelműen kifejezi nemtetszését, érdemes nem erőltetni, és együttérzést mutatni. Megtaníthatjuk neki, hogy a saját teste felett csakis ő rendelkezhet, és ha valami nem esik neki jól, azt nem kell megengednie, még abban az esetben sem, ha azt egy felnőtt szeretné. Ezt a mintát azért is nagyon fontos elsajátítania a gyermeknek, mert a későbbiekben akár megvédheti őt a bántalmazó helyzetekben.
II. Fehérneműszabály
A fehérneműszabály abban segít, hogy a gyermek megértse, vannak olyan testrészei, amelyeket csak ő láthat, és engedély nélkül soha senki nem érintheti meg. Ezek azok a testrészek, amelyeket a fehérneműje takar: a trikó és a fehérneműalsó. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen, hogy ezeket a testrészeket megérintsék. Például orvosi vizsgálat során, vagy otthon bilizés után, ha segítségre van még szükség.
Ezek teljesen természetes, hétköznapi helyzetek, amikor kis tudatossággal sokat tehetünk azért, hogy megerősítsük gyermekünk testtudatát. Például felajánlhatjuk a segítségünket, mielőtt automatikusan odaszaladunk a gyermekhez a törlőkendővel. Orvosi vizsgálat előtt elmagyarázhatjuk neki, mi fog pontosan történni a vizsgálaton, és hogy miért kell oda menni. A vizsgálat előtt fontos elmondani, mely testrészeit fogják megérinteni, és megkérdezni, hogy számára ez elfogadható-e.
A Kiko és a kéz című mese remek eszköz lehet a fehérneműszabály megtanítására. Kaiko megengedi a nagy kéznek, hogy megsimogassa és megérintse őt olyan helyeken, mint az orra vagy a feje, de mérgesen elzavarja őt, amikor a fehérneműjénél szeretné.
III. „A gólya hozza a gyereket”
Bár egyre többet olvashatunk a szexualitás témájáról, és számos könyv is segíti a szülőket és pedagógusokat, még mindig tabutémának számít. A születéssel kapcsolatban még ma is szárnyalnak gólyamesék, és még vannak gyermekek, akik a „hogyan születik a gyerek” kérdésre valami ködös választ kapnak a virágokról és a méhecskékről.
Még ma is szárnyalnak különböző gólyamesék arról, hogy hogyan is érkezik a gyerek.
Egy kutatás (Zala, Lénárt és Lassú, 2020) eredménye szerint sok szülő úgy gondolja, minél később beszél majd gyermekének a szexualitásról, annál később fogja őt érdekelni. Valójában, ahogy már korábban is szó volt róla, a gyermekekben felmerülnek kérdések, és meg is fogják rájuk keresni a választ.
Ha a felnőttektől nem kapnak kielégítő információt, megkapják majd a kortársaiktól ebédszünetben, szülinapi bulin, napköziben vagy egyszerűen az interneten megtalálható felnőtt tartalmakból. Ezek az információk sokszor igen messze állnak a realitástól, és torz képet festenek a nemi működésről.
Nem attól válunk hitelesekké, hogy mindent tudunk, hanem a nemtudás őszinte beismerésétől.
Hiteles mintát nyújthatunk tehát, ha őszintén bevalljuk, amikor egy kérdésére nem tudunk választ adni, és akár együtt keressük meg megbízható irodalmakban vagy információs felületeken. Így azt is megtaníthatjuk a gyermeknek, hol és hogyan kereshet megbízható forrásokból válaszokat a kérdéseire.
Szexuális nevelés – Hol is kezdjük?
Alapvetően nincs pontos receptje a szexuális nevelés menetének, azonban vannak olyan fontos állomások, amelyeket mindenképpen érinteni kell.
1. Nevezzük nevén!
Előfordul, hogy a családtagok számára kellemetlen a nevükön nevezni az intim testrészeket, így mindenféle érdekes beceneveket adnak nekik virágnyelven. Természetesen érdemes kerülni az orvosi szakkifejezéseket, ám egyáltalán nem segíti a gyermek testtudatának fejlődését, ha ködösen fogalmazva utalgatunk a testrészeire.
2. A nem az nem.
Talán távolinak tűnik a szexualitástól, ám jelentős szerepe van a szexuális nevelésben és fejlődésben a következetes nemet mondásnak. Észrevétlenül is előfordulhat, hogy a tiltásokkal, „nem”-ekkel dobálózunk, majd nem tartjuk magunkat hozzá. És persze vannak olyan gyerkőcök is, akik szintén szívesen gyakorolgatják a nemet mondás művészetét. Bármiről legyen szó, cipő felhúzásról, oviba indulásról, főzelékről: Nem. De. Nem. De. Nem.
Bár igaz, hogy minden szülő, minden gyermek és minden környezet más – jó, ha a szülő csak akkor mond nemet, ha tartja is magát hozzá.
Ezzel megtanulhatja a gyermek, hogy a nem valóban nemet jelent, és nem egy kezdeti álláspontot, amiből a vita vagy ellenállás következtében mégiscsak lehet egy igen.
Ez nemcsak a szülő szempontjából fontos, hanem a gyermek önkifejezésének fejlődését is segítheti. Megtanulhatja, hogy kifejezheti, ha rossz érzései vannak, viszont nemet csak akkor mondunk, amikor annak helye és indokoltsága van (pl. ha fájdalmat érez vagy hányingere van egy ételtől), ezt a nemet pedig mindenki komolyan is veszi.
Mindez erősítheti azt a tudást, hogy csakis ő rendelkezhet saját teste felett. Megtanulja, hogy nemet mondhat, ha valaki olyat tenne vele, amit ő nem szeretne, és ezt a másiknak el kell fogadnia. Ez szintén nagy segítséget nyújthat akár bántalmazó helyzetekben is.
3. Minden titok jó titok?
A gyermeknek megtanítjuk, mi a különbség jó és rossz között, és hogy éles határ választja el őket egymástól. A gyermekbántalmazások és abúzusok gyakran olyan felnőtt személy által történnek, akit jól ismer a gyermek. Rendszerint a felnőtt úgy keretezi az eseményt a gyermek előtt, mintha az a közös kis titkuk lenne, és arra kéri, ne szóljon róla másnak.
A titok alapvetően pozitív értelemmel bír a gyermek számára. Érdemes beszélni neki arról, hogy vannak jó titkok és rossz titkok.
Míg a jó titoktól izgatott és örömteli lesz (mint például egy meglepetés szülinap megrendezése vagy egy ajándék), a rossz titoktól rosszul érzi magát (például ha valaki bántja őt).
Ugyanígy az érintés is lehet jó vagy rossz. Jó érintésnek nevezzük azt, ami kellemes, például amikor anya megsimogatja a fejét. Rossz érintés minden más, ami kellemetlen számára. A „nem” következetes használata arra is megtanítja a gyermeket, hogy joga van nemet mondani, másoknak pedig azt komolyan kell vennie.
4. Normális, ha maszturbál a gyermekem?
A szexuális fejlődés állomása a gyermekkori maszturbáció is. A legtöbb gyermeket rajtakapja a szülő, hogy saját vagy társa nemi szervével játszik. Teljesen természetes, hogy ilyenkor az ember meglepődik, és keresi a megfelelő szavakat, azon gondolkodik, vajon hogyan reagáljon. Az óvodáskori szexuális érdeklődésről szóló cikkünkben arról olvashatsz, hogyan érdemes kezelni a helyzetet.
Segédanyag szülőknek és pedagógusoknak
A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhány hasznos segédanyagot szülők és pedagógusok számára, amelyek bővebben is tárgyalják a szexuális nevelés témakörét.
Segédanyagok a szexuális nevelés témakörében
- Yelon szülői oldal
- Unicef: rövid videós edukatív tartalmak szülőknek
- CSAGYI (Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú egyesület): a fehérnemű szabályról
- Paulik Móni és Vincze Zsuzsi: Lili és a bátorság c. mesekönyve
Felhasznált szakmai tartalom
- A „fehérnemű szabály”- tanítsuk meg a gyerekeknek, hogyan védhetik meg magukat a szexuális visszaélésektől, Család, Gyermek, Ifjúság, Kiemelkedően Közhasznú Egyesület.
- Gecsei K. (1999). A nemi nevelés koncepciói a századelőn, Iskolakultúra (6–7).
- Kézikönyv a szexuális edukációról szülőknek, UNICEF Magyarország, 2020
- National Child Traumatic Stress Network (2009). Sexual development and behavior in children: Information for parents and caregivers. Alaska Department of Health and Social Services, Office of Children’s Services.
- Stern, M., Karraker, K. H. (1989). Sex stereotyping of infants: A review of gender labeling studies. Sex roles, 20(9), 501-522.
- Zala M.V., Lénárd S., F. Lassú Zs. (2020). Pilot kutatás a szexedukációval kapcsolatos szülői nézetekről.
További felhasznált szakmai tartalmak elérhetők itt és itt.
Konyári Ildikó
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
