A mentalizáció egy olyan képesség, amely segítségével magunk és mások viselkedését, mentális állapotát, vágyak és viselkedések függvényében értelmezzük.
A mentalizáció fogalma
A mentalizáció, vagy reflektív funkció fogalma Daniel Dennett (1978, 1987) filozófus elképzeléséhez kapcsolódik. Reflektív funkciónak azt a képességet nevezzük, amelynek segítségével a gyermek nemcsak a másik személy felszíni viselkedésére tud reagálni, hanem saját magának a másik vélekedéseiről, érzéseiről, vágyairól vagy terveiről alkotott elképzeléseire is.
A mentalizáció nagyon összetett fogalom. Különböző mentális állapotok: érzések, gondolatok, vágyak, álmok, sőt hallucinációk, téveszmék stb. is ide tartoznak.
Fontos megjegyezni, hogy a reflektív funkció nem introspekció!
Explicit és implicit mentalizáció
A mentalizáció explicit, amikor próbáljuk szavakkal, különböző alkotásokkal (pl. festészet, zene) kifejezni érzéseinket.
Az implicit mentalizáció automatikus és szinte tudattalanul működik. Ide tartozik a társalgási helyzet, empátia stb. (Allen és mtsai., 2011) Ez a képesség alapját képezi az érzelemreguláció, az impulzuskontroll, a szelfmonitorozás és a szelfágencia élményének, melyek a szelf szerveződésének építőkövei.
Mentalizáció és a korai anya-gyerek kapcsolat
A korai anya-gyerek kapcsolat a mentalizációnál is fontos. Bowlby felismerte annak fontosságát, hogy a „gyermek képessé válik úgy tekinteni az anyjára, mint aki a sajátjától független célokkal és érdeklődéssel rendelkezik, és ezeket számításba is tudja venni”.
A szakirodalom továbbá a játék szerepét is hangsúlyozza:
azok a gyerekek, akik harmadik életévükben könnyedebben vesznek részt kooperatív interakciókban, különösen a közös mintha-játékokban, fejlett mentalizációs képességet és érzelemmegértést mutatnak. A közös mintha-játék vagy a játékos attitűd elősegítik a mentális állapotok megértését.
Mentalizációs hiba
A mentalizációs hibák közé soroljuk azt, ha valaki nem vagy hibásan mentalizál, vagy szándékosan akar félrevezetni másokat. Az empátia nélküli mentalizáció igen szegényes (Allen és mtsai., 2011). Elmevakságnak nevezzük azt, amikor mindenféle mentális magyarázat nélkül próbálják mások viselkedését megragadni. Bizonyos helyzetekben bárkivel előfordulhat (pl.: nem látjuk be, hogy a szüleink jót akarnak nekünk).
Felhasznált szakirodalom
- Allen, J. G., Fonagy, P., Bateman, A. W. (2011). Mentalizáció a klinikai gyakorlatban. Oriold és Társai, Budapest.
- Denett, D. C. (1983): Intentional systems in cognitive ethology: the "Panglossian paradigm" defended. Behaioral and Brain Sciences, 6, 343–390.
