Az örömelv alapján működik: ez a személyiségrészünk arra törekszik, hogy mihamarabb, lehetőleg azonnal kielégítse a vágyait.

Veleszületett, célvezérelt fajspecifikus késztetés, mely többek között a viselkedésben is megjelenik. Ilyen például a táplálkozási, vagy a nemi ösztön. Freud ezt nevezte a személyiség legprimitívebb részének.

Az ösztönén nemkívánatos tartalmait az Ego (én) és a Superego (felettes én) gyakran a tudatalattiba nyomják, hogy ne okozzon kellemetlenséget a személynek az ösztönkésztetés. Így az elfojtott tartalmak más módon törnek a felszínre. Mindannyian igyekszünk olyan módon kielégíteni és megjeleníteni ösztönkésztetéseinket, ahogy az a társadalom számára is elfogadható.

Bencsik Andrea, pszichológus találóan foglalja össze:

„Az Ember ösztön és normák között él, a vágyak értelmezésének sorozatával áll szemben, a vágy pedig egy olyan megfoghatatlan erő, ami a tudattalanból fakad. Az elfojtás alapvető értelmezési tevékenységünk, az elfojtásban folyamatosan formálódik a pszichénk, ez a dinamika, feszültség teszi az embereket dinamikussá. A traumák, a lelki zavarok az elfojtás miatt alakulnak ki, mert a felettes én túl erős, nem jut hozzá a tudatalatti energiához, és a dinamika elakad. Ekkor kell terápiához folyamodni.”