Szülőnek lenni rengeteg kihívással jár. A felhalmozódott teendői lista sorai között nehéz felállítani a prioritást, és még nehezebb a kitűzött nevelési célokra koncentrálni. Olykor eltűnnek, elhalványulnak ezek a célok, de minden nap egy új lehetőség a lelassításra, pár percnyi önvizsgálatra. Ezek a tervek, álmok fogják befolyásolni tetteinket, irányt szabnak fejlődésünknek. Belegondoltál már, ez milyen hatással van a gyermekedre? Vajon mi az, amire a hétköznapok sodrása után is emlékezni fognak a kicsik? Milyen emlékek rögzülnek a legélesebben a gyerekek fejében? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Nagy Gitta pszichológus írása.
Élted már át azt a helyzetet, mikor anyukaként/apukaként harmadjára melegíted meg a kihűlt kávéd a mikróban, majd megint ott felejted, és már közben besötétedett?
Úgy gondolom, a fenti példa nagyon jól szemlélteti, mennyire gyorsan szaladnak a hétköznapok a családok számára. Szinte megállni sincs idő… Csak kapkodjuk a fejünket, mennyire hamar megnőnek a gyerekek.
Azonban esténként, néhány lopott pillanatban, esetleg hétvégén, vagy míg a nagymama vigyáz az unokákra, időt találhatunk magunkra, az önvizsgálatra – élményeink feldolgozására.
Mi a legelevenebb emléked?
Cikkemben arra invitállak, hogy együtt lassítsunk le erre a pár percre, és gondoljuk át, tetteink és viselkedésünk hogyan befolyásolják a körülöttünk lévőket, elsősorban pedig a gyerekeket!
Egy papírra írd fel azt a 3 legmeghatározóbb emléked gyerekkorodból, ami szerinted formálta a személyiséged.
Mi befolyásolta, hogy ilyen felnőtté válj? A szüleid viselkedése hogyan hatott arra, hogy milyen értékek legyenek fontosak számodra?
Lehetséges, hogy már tisztában vagy ezekkel, azonban az emlékeink is hajlamosak szürkülni, vagy épp más színben feltűnni, mint 5-10 évvel ezelőtt. Emiatt érdemes újra elővenni őket, és mielőtt tovább olvasol, mindenképp gondolkozz el ezen néhány pillanatra.
Egy csipetnyi tudomány, egy csipetnyi tapasztalattal
Ahogy összevetettem a kutatásokat a saját szakmai tapasztalatommal, számos olyan meghatározó tényezőt találtam, melyek befolyásolják, hogy milyen felnőttekké válunk. Mint tudjuk, a szülői példamutatás van az egyik legnagyobb hatással a gyerekekre, ezt a tudományos kísérletek újra és újra bebizonyították.
Mit jelent a gyakorlatban ez a bizonyos példamutatás, mik azok a viselkedések, melyek tényleg maradandó nyomot hagynak?
Most azokat emelném ki, melyek nem csak tudattalanul hatnak, hanem akár konkrét, élénk emlékek, vagy cselekedetek formájában élnek majd tovább gyermekeinkben.
1. Egy igazi, szívből jövő elismerés
Ez a kedvencem, ezért kezdjük most ezzel! Hogy milyen is egy szívből jövő elismerés? Ezt is a saját emlékeink mutatják meg legjobban. A kutatások szerint leginkább az apai elismerésre vágyunk:
Velem történt
A saját bőrömön tapasztaltam, mint még sokan mások. Évekig jártam zeneiskolába, hol szorgalmasan, hol kevésbé szorgalmasan gyakorolva a zongoraórákra. Onnantól mertem állítani, hogy megtanultam zongorázni, mikor egyszer az édesapám egy zenész barátjának azt mondta: „Gyere, hallgasd meg, milyen szépen játssza a lányom Chopint!”
Az igazán lélekben maradó elismerések mindig hitelesek.
Az apák szerepe ebben mindig is kiemelkedő volt, rendszerint ők kevesebb dologért dicsérik meg gyermeküket, de amikor megteszik, akkor őszinték, valóban azt gondolják, amit mondanak. Arról, hogy hogyan érdemes dicsérnünk gyermekeinket, egy korábbi cikkemben is olvashattok, ide kattintva.
A szülőknek is jól esik, mikor a gyerekek kifejezik feléjük a csodálatukat.
Ha pedig hiányzik az apai elismerés, ráadásul elhangzik egy olyan mondat, hogy „Csalódtam benned, fiam!”, vagy épp, hogy „Egy csapás vagy a családnak.” , az súlyos következményekkel járhat. Ezek a kijelentések évekre gyújtópontját adhatják egy-egy pszichológiai terápiának.
2. Kellemetlen, kényes helyzetek megoldása
Sok ilyenben lehet részünk nap mint nap. Fel tudsz idézni legalább egy olyan helyzetet, amikor hirtelen kicsúszott a lábad alól a talaj? Hirtelen zavarba jöttél, vagy leblokkoltál, nem tudtál válaszolni, vagy reagálni?
Ezek a helyzetek különösen is félelmetesek a gyerekek számára, hiszen ők azt remélik, hogy majd mi felnőttek mindent megoldunk. A szülők a gyerekek szuperhősei.
Lehet nem mondok ezzel újat: nem gond, ha rájönnek előbb-utóbb, hogy ez nem igaz.
Mert hiszem, hogy nincs csodálatosabb a tökéletlen szülőnél, akiben kétségek dúlnak, és aki a kétségei ellenére mindig újra és újra próbálkozik.
– Dr Gyurkó Szilvia
Pont az ilyen helyzetekből fogják a legtöbbet tanulni, elraktározzák a megoldások lehetőségeinek tárába, és majd onnan, mikor szükségük lesz rá, előhúzzák.
Így tanulják meg, hogyan viselkedjenek, mikor:
- zavarba hozzák őket,
- számukra teljesen új szituációba kerülnek,
- kudarc éri őket,
- kritizálják őket,
- meg kell védeniük magukat.
Amit ilyenkor tehetsz, még ha úgy is érzed, hogy nem a lehető legjobb módon reagáltál egy helyzetben: vállalod az érzéseid és a kudarcod. Ennél nagyobb ajándékot egyetlen gyerek se kaphat.
Jár hozzám jelenleg egy kedves család, akikkel együtt dolgozom pár hónapja. Sok gyerekük van, és bizony ők sem tökéletesek. De felvállalják. Bár alapvetően zárkózott természetűek, a lehető legőszintébben próbálnak kommunikálni a problémáról és a megoldás felé tett lépésekről.
Egy példán keresztül nézzük meg, milyen lehet ez a kommunikáció egy kényes helyzetben.
„Anya nem hallgat meg”
Még a legjobbra igyekvő szülővel is előfordulhat, hogy olykor el van havazva, és nem ér rá arra, hogy meghallgassa a gyerkőc sokadik sztoriját. Ekkor apához, vagy fordított helyzetben anyához rohannak panaszkodni. Ahelyett, hogy mit ne mondjunk, pl. „Nem meglepő tőle.”, most nézzük meg, mit lehet mondani ilyenkor:
„Sajnálom, hogy most csalódott vagy. Mivel anya most nagyon elfoglalt, mi lenne, ha nekem mesélnéd el?”
Az első mondat az érzései elismerése volt, a második pedig a megoldás felajánlása.
3. Hogyan kezeled az indulataidat?
Amikor egy gyerek rossz fát tesz a tűzre, legfőképp az első pár alkalommal életében, nagyon fél szülei reakciójától. Ezek azok a pillanatok, amelyek a géneken túl meghatározzák, hogyan lesz képes kezelni az egyik legnehezebb érzelmet: a dühöt.
Mikor Noel és szülei (a neveket a személyiségi jogok védelme érdekében megváltoztattam) pszichológiai tanácsadásra jártak hozzám, Noel 11 éves létére rengeteg feszültséget és indulatot élt meg. Durván piszkálta testvéreit, és úgy vezette le agresszióját, hogy csínyeket talált ki ellenük. A szülők nem értették:
„Hiszen mi nem erre neveltük!”
Noel végül bevallotta, hogy mennyire rosszul érzi magát szülei gyakori szóbeli bántásai és erős kritikái miatt.
Egy bizonyos határig normális, ha a testvérek rosszban sántikálnak, de ha nagy a széthúzás, arra már érdemes felfigyelnünk.
A család végül ráébredt: indulataikat ők sem tudták kezelni Noellel szemben, haragjuk élesebben csapódott le, mint szerették volna, és Noel a kritikákat csak továbbadta testvéreinek, piszkálódásba és csínyekbe burkolva őket.
Amint azt a fenti példa is szemlélteti, a szülők viselkedését képezik le a gyermekek a saját kis világukban, különböző egyéni utakon formálva át azokat.
Egy kis kitekintés
A tudományos igényességhez hozzátartozik, hogy pár szót szóljunk arról a jelenségről, mikor brutális, lelkileg megterhelő bántalmazásnak kitett gyerekek felnőtt korukban nem tudják visszaidézni a történteket. Ezekben az esetekben annyira elviselhetetlen volt a személyiség számára mindez, hogy a hosszú távú emlékezeti tár nem engedi előhívni az emléket, mintha mindent elfelejtett volna, így védve önmagát.
A hétköznapi esetekben pedig, mikor bántásról beszélünk, legyen szó akár lelki, akár fizikai sérelmekről, egy gyerek nehezen felejti el. Később megtanulhatjuk racionalizálni: „azért tették szüleink, mert jót akartak nekünk”. De teljesen elfelejteni sosem fogjuk.
3. Napi bosszúságok: „csak egy kis stressz”
De mi történik akkor, mikor nem bántalmazásról van szó, csupán az élettel együtt járó feszültségekről?
Nagyon sok esetben ezek a napi stresszek, bosszúságok a valóságon alapulnak. Azonban megkeseríthetik életünket, miközben nem válnak lényegessé később, hiszen ki emlékszik már arra, mi miatt aggódott, bosszankodott 2-3, esetleg 20 évvel korábban? Ne engedjük, hogy ezek negatívan hassanak gyermekeink életére is, állandó stresszfaktorként működve. Amennyiben úgy érezzük, mégis ez történik, merjük szakember segítségét kérni.
Kutatás
Egy 2013-as kutatás szerint érdekes módon a legnagyobb stresszt a napi bosszúságok okozzák számunkra (Eigner). Ez azért fontos információ, mert az érzelmeink szabályozását nagyban befolyásolja az általunk megélt, vélt vagy valós stressz.
Ebben a kutatásban az anyák által bevallott stressz szintje befolyásolta a csecsemőjükkel való kapcsolatot: azok az anyák, akik úgy érzik, hogy több stressz éri őket, illetve érte amíg várandósok voltak, kevésbé képesek a figyelmüket teljesen a gyermekre fordítani és érzékelni a szükségleteiket.
Ezáltal több lesz később is a konfliktus, felgyülemlett feszültség, s így indulat is a kapcsolatukban.
Vizsgáld meg, melyik reális, melyik nem, és mit tehetnél azért, hogy kevesebb legyen azon a listán.
4. Szokásaink
Valami nagyon egyszerűre gondolok. Amilyen szokásokat beépítünk a hétköznapjainkba, azokat gyerekeink is nagyobb valószínűséggel gyakorolják majd felnőtt korukban.
Ennek egy könnyen érthető tudományos háttere van: egyrészt, amit többször látunk, jobban megmarad, a memóriánk eltárolja, majd egy hasonló helyzetben valószínűbben nyúlunk ehhez a megoldáshoz.
Másrészt, a gyermekkorunk adja a felnőttkor stabilitását, biztonságát. Jó esetben egy olyan időszakról van szó, amikor feltétel nélkül szerettek, elfogadtak és értékeltek. Minden minta, mely ismétlődött, főleg ha kiszámítható volt, megadja számunkra a biztonságérzetet, pont mint akkor, gyerekkorunkban.
Olyan lényegtelennek tűnő viselkedésmódokat is továbbadunk, mint hogy lehet-e ágyban enni, inni.
Nem érdekes, hogy a napi legalább egy kávét ivó szülőknek valószínűleg szintén rendszeresen kávézó gyerekeik lesznek? A genetika ehhez nem elég, kell a példa is.
Ha szeretnéd, hogy jó szokásokat alakítsanak ki gyermekeid, mutass példát: járj el rendszeresen sportolni, egyél zöldséget, állj meg egy darab sütemény után, sajátítsd el a pozitív szemléletmódot (amiről egy korábbi cikkünkben írtunk). 🙂
A kütyük használatára ugyanez vonatkozik: ne várd el gyermekedtől, hogy magától képes legyen nemet mondani a tabletre, okostelefonra, ha te magad sem tudod letenni.
Ha erre azt mondod, nehéz, és a mai világban nem kivitelezhető, neked szól Ocsenás Dorottya Szakadjunk el a képernyőtől! című cikke.
5. A meghitt pillanatok
Amikor átélitek úgy igazán, hogy ti egy család vagytok. Legyen szó csapatkiáltásról, családi ölelésről vagy párnacsatáról. Néha kevés is elég ahhoz, hogy létrejöjjön egy meghitt pillanat, de ami fontos: élni ezekkel a lehetőségekkel, amíg még lehet.
A munkám során nagyon sok gyerek mesélte, hogy a karácsonyt tartja a kedvenc ünnepének. A karácsonyi gyerekszáj cikkünk szerint már az óvodások is felismerik, hogy a karácsonyban az a legjobb, hogy együtt lehet a család. Ezen kívül nálunk például minden karácsonykor csillagszórós éneklés segített megteremteni az ünnepi hangulatot.
Az biztos, hogy ezek a bensőséges családi élmények nem fognak feledésbe veszni.
Ezekhez a recept a kizárólagos figyelem és a tudatos jelenlét. Meghittség csak úgy jöhet létre, ha nem épp a másnapi megbeszélésen törjük a fejünket, hanem átadjuk magunkat a pillanatnak, és tudunk a jelenben maradni.
Ne csak karácsonykor legyen fontos számunkra a meghittség megteremtése, a szeretet kifejezése! Ha nincsenek összhangban a mindennapok és az ünnepek, az akár ellenérzéseket, például csalódottságot, keserűséget is kiválthat belőlünk felnőttkorunkra.
5 + 1. A pároddal való viszony
A szakemberek fontosnak tartják azt a mintát, amit továbbadunk gyerekeinknek a szoros emberi kapcsolatokról. Ezek a kommunikációs és konfliktuskezelési sémák döntőek lehetnek a későbbi párkapcsolat alakulásának szempontjából is.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire hasznos lenne minden párnak, ha időről időre átvizsgálnák az eredeti családjuktól hozott kommunikációs mintákat, szófordulatokat, játszmákat. Bármennyire is tiltakoznak ellene sokan, mégis beszivárog a hétköznapi működésünkbe mindaz, amit otthon láttunk.
Ha alaposan átgondoljuk, ez nem is csoda. Mikor a fáradt anyuka megint azt tapasztalta, hogy gyerkőce vacsora előtt túró rudit csent el a hűtőből, abból a válaszadási eszköztárból fog reagálni, amit egyszer már átélt, és a legerősebben rögzült, mivel ő maga is sokszor hallotta: ,,Mit csináltál már megint?! Ne hazudj nekem! Nem megmondtam százszor, hogy nincs nassolás!”
A párunknak is úgy válaszolunk sokszor, ahogy anno azt otthon megtanultuk. Ha egy gyermeknek a szülei sem tisztelték egymást, és nem bántak egymással méltósággal, nehezebb lesz neki felnőttkorában módosítani ezen a lenyomaton.
Még egy kis tipp, hogy hogyan kezdjük ezt az önvizsgálatot, ha először önmagunkon dolgozva szeretnénk jobb irányba mozdítani gyermekünk lelkivilágát is: Varga Gréta „Akinek nincs belső otthona, az kívül sem fog otthonra lelni” című cikke megadja ezt az útmutatást.
Felhasznált szakmai tartalom
- Eigner B. (2013): A szülői stressz szerepe a korai anya-gyerek kapcsolatban. Gyógypedagógiai Szemle, 41 (1).
- Gyurkó Sz. (2019): A tökéletlen szülők dicsérete. WMN.
- Lukács-Nagy G., & Fodor S. (2018): Hogyan dicsérjek? Iskolakultúra, 28(10-11), 64-73.
- Margitics F., Pauwlik Zs. (2006): Megküzdési stratégiák preferenciájának összefüggése az észlelt szülői nevelői hatásokkal. Magyar Pedagógia, 106 (1), 43-62.
- További felhasznált szakirodalom érhető el itt, és itt.
Nagy Gitta
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
